A manul Közép-Ázsia füves területein él. Bár mérete hasonló a házimacskáéhoz, hosszú szőre, tömött bundája miatt jóval termetesebbnek tűnik annál. Szüksége is van a prémes védelemre, hiszen élőhelyének éghajlatát a szélsőséges hideg és meleg, és a viszonylag kevés csapadék jellemzi. Bundája sajnos már régen felkeltette az ember figyelmét, és vadászták is érte. Habár szerencsére a nemzetközi szőrmekereskedelem már nem tart igényt erre a fajta divatcikkre, némely területen, például Mongóliában ma is vadásszák. Hasonlóan a többi ritka állathoz, a tradicionális ázsiai orvoslás a manul testrészeinek is gyógyító hatást tulajdonít. Bár ennek semmi tudományos alapja nincs, a babona miatt még mindig sok manul esik az orvvadászok áldozatául. Emellett élőhelyének pusztulása veszélyezteti az apró rágcsálókra vadászó, félénk kis ragadozót.

A vadaspark ázsiai területén, a hópárduc és észak-kínai párduc szomszédságában vette birtokba kifutóját a Párizsi Állatkertből érkezett hím manul. A nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében szaporítani kívánják a fajt, így bíznak benne, mielőbb nőstény is érkezik a hím mellé. Ritka fajnak számít, az állatkertek nemzetközi nyilvántartási adatbázisa (ISIS) szerint mindössze 142 egyedét tartják a világ 51 állatkertjében.

Forrás: Szegedma