Három éve az apa, Lucien Hervé (Elkán László) képeit mutatta be a közgyűjtemény, most pedig a fiú, Rodolf Hervé 1989 és 1994 között Budapesten készült felvételeit láthatja a közönség a galériában.

A szintén hódmezővásárhelyi születésű fotóművész, Eifert János köszöntőjét egy fotótörténeti visszatekintéssel kezdte. Beszélt „a pillanat művészete” szlogen születéséről, amelyhez hozzátette, a fotózás a gondolkodás története is. „1989 és 1994 között Rodolf Hervé új színt hozott a fotográfia történetébe” – jelentette ki Eifert János, aki szerint a főleg fiatalokat bemutató képei nagyon közel kerültek az emberekhez. Felhívta a figyelmet fiatalos stílusára, kiemelve szándékosan életlen képeit, amelyeken a vakuhasználatot a pillanat stroboszkópszerű meghosszabbításával ellensúlyozta.

Átélője volt a kiállított fotókon megörökített korszaknak, sőt némelyik eseménynek is Verebes György festőművész, aki személyesen ismerte Rodolf Hervét. Véleménye szerint, mikor a fiatal fotóművész Budapestre érkezett, ez volt Európa legizgalmasabb városa. Miközben késztetést érzett, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol valami forrong, képei arról árulkodnak, hogy birtokában van az arányérzéknek és a mértéknek, amelyek a rend ismérvei.

Sandly Orsolya, a kiállítás kurátora Lucien Hervé özvegyének az üzenetét tolmácsolta. Elmondta, Judith asszonyt meghatotta az odaadás, amellyel Hódmezővásárhely férje emlékét ápolja, ezért a város múzeumának adományoz 15 Lucien Hervé és 15 Rodolf Hervé képet.

Dr. Kószó Péter alpolgármester az elhangzottakhoz hozzátette, mikor az özvegyet felkeresték Párizsban, ígéretet tettek, hogy férje édesapjának emlékét is ápolni fogják. Kiderült, hogy Elkán Lajos bőrnagykereskedő a képzőművészek mecénása volt. Így az Elkán család három generációjára is büszke lehet a város. Lucien Hervé emlékére hamarosan emléktáblát avatnak, amely Návay Sándor szobrászművész alkotása.

Kokovai Péter