A nemrég elfogadott 2013. évi V. törvény, azaz az új Ptk. sok ponton változtat a jelenlegi rendelkezéseken. A statisztikák szerint 3964 bekezdésének 42 százaléka minősíthető vadonatúj szabálynak – derül ki az Opten céginformációs szolgáltató adataiból. A rendelkezések további egyharmadának ugyan van valamilyen jogszabályi előzménye, ám ezeken az új Ptk. érdemben változtat. Mindössze az új paragrafusok 7 százaléka egyezik meg szóról szóra a régi szabályokkal, 18 százalékuk pedig tartalmilag azonos.

A statisztikák szerint a legradikálisabban a családjog és a társasági jog változott: a családjogban a rendelkezések 85 százaléka vagy teljesen új, vagy jelentősen módosult. A jogi személyek jogánál (amit most még nagyobbrészt a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályoz) ez az arány 75 százalék. A másik végletet az öröklési jog képviseli, amelyben az új bekezdések száma 22 százalék, a változatlanoké vagy alig változóké 43 százalék.

Ha a statisztikákat a régi jogszabályok szemszögéből nézzük, a legidőtállóbbnak a régi Ptk. bizonyult, hiszen rendelkezéseinek több mint fele változatlanul vagy kis változással került át az új kódexbe, míg a másik végletet itt is a családjogi törvény képviseli, amelynek 291 bekezdését „használja” az új jogszabály, de ezeknek csaknem 70 százalékát komolyan módosítja. A gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezeti törvény a középmezőnyben van, rendelkezéseik 37 százaléka került át az új törvénybe.

A faktoring és a lízing is bekerült a Ptk.-ba

A jövő március közepén hatályba lépő új polgári törvénykönyv (Ptk.) meghatározza a faktoring- és a lízingszerződés fogalmát is, és mindkettő bekerül a hitelbiztosítéki nyilvántartásba. A magyar gazdaságban eddig is működött mindkét szerződés, annak ellenére, hogy a jelenleg hatályos Ptk. nem nevesítette azokat. A lízingszerződést a számviteli törvény definiálta, és gyakran használták a fogalmat az adószabályok. A faktoring is elsősorban az adózás oldaláról szerepelt a magyar jogrendszerben. A jogszabályi meghatározás szerint a faktoring lényege, hogy egy cég a neki tartozóval szembeni követelését a törvényben „faktor”-nak nevezett cégre engedményezi, ezért a faktoráló meghatározott összeget fizet. A törvény szövege szerint a faktoring meghatározásához tartozik az is, hogy amennyiben az adós esedékességkor nem fizet a faktornak, akkor az engedményező köteles – kamattal – visszafizetni a kapott összeget, a faktoráló pedig köteles visszaengedményezni az eredeti cégre a követelést.

 

Forrás és teljes cikk: piacesprofit.hu