Kedves hallgató!

Ha feltehetne Istennek egy kérdést, mi lenne az? Vajon milyen kérdőszóval kezdené ezt a kérdést? Tippelhetek? A miért-tel.

Miért olyan az életem, amilyen? Miért nincs több pénzem? Miért olyan rossz a házasságom? Miért romlott el a kapcsolatom a gyermekemmel, miért engedd az Isten olyan sok szenvedést az én életemben, de az egész világon is? Szerintem a miért körül tömörülnének a legtöbb ember kérdései.

Miért akarjuk mi emberek mindig tudni, hogy miért történek a dolgok?

Miért keressük mindig az összefüggéseket? Miért vádoljuk mindig Istent, amikor valami nem úgy megy, ahogyan elképzeltük?

Azt gondolom azért, mert nem bízunk benne. Kételkedünk abban, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk. Pedig azt akarja! A legjobbat. Csak a beleegyezésünkre vár. Ő tapintatos, nem rohan be életünkbe, de ha valaki behívja, szívesen jön, és rendbe hoz mindent. Persze nem mindig úgy, ahogyan mi elképzeltük, de mindig úgy, ahogyan Ő jónak látja.

Honnan tudom én mindezt? Nagyon egyszerű. Mert az én esetben bevált és ismerek számos embert, akik szintén nagyon jól jártak, amikor életüket Isten kezébe tették. Jézus egyszer azt mondta, hogy „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugosztlak titeket.”

Ez nem egy bonyolult meghívás, nem igaz? Nem kell 10 évet meditálni, nincs  szükség  kuruzslásokat alkalmazni, csak egy szerető atyához kell menni és egyszerű szavakkal elmondani neki, hogy szükségem van rá és kész  vagyok bármit megtenni, amit kér, aztán fog csodát látni!

Tehát, nem nekünk kéne feltenni Istennek kérdéseket, hanem figyelni arra a kérdésre, amit Ő már régóta tesz fel nekünk:

Mikor jössz végre hozzám, mikor bízod végre rám magadat?

Kedves hallgató! Próbálja ki, ha nem hiszi el, hogy ilyen egyszerű. Nem fog csalódni!