Kedves hallgató!

Március 15-én kaptam, mint millió más ember Magyarországon, egy smst a Belügyminisztériumból. Mivel váratlan hófúvások voltak, sok autó ragadt bent a hóban, és a kormány próbálta ezúton megnyugtatni az embereket.

Maradjanak a gépjárműben. Nemsokára érkezik segítség. Első olvasásra nagyon figyelmesnek tartottam ezt az üzenetet, hogy így mobiltelefonon keresztül próbálják vigasztalni a bajba jutott embereket. Később kiderült azonban, hogy sok embernek a reményt adó üzenet ellenére nem jött kellő időben a segítség, néha 19 órát kellet tölteni a kocsijukban, mert egyszerűen nem győzött az illetékes intézmény minden helyszínre egyszerre sietni, ami persze érthető is főleg azért, mert Magyarországon elég ritkák az effajta hófúvás katasztrófák. Ha Isten is ilyen sok esetben nem is teljesíthető üzenteket küldene, akkor az én bizalmam is nagyon gyorsan csökkenne benne.


Isten ezért tapasztalatom szerint, másképp üzen.

Vegyünk egy nemrégiben történt példát: Egy szegény ember kis házat akarta eladni, ami eddig bérbe volt adva. A benne lévő család kérte, hogy adja el nekik, csak várjon még egy kicsit, hogy elintézzék a hitelt. Az illető szóban megígérte, hogy eladja nekik, ha van pénzük rá. Időközben bukkantak fel más érdeklődők is, akik rögtön fizettek volna, sőt, valaki 1 millió helyett másfelet ígért. Jó üzlet, csináld meg, ne legyél ostoba, mondták neki a családtagok és a munkatársai. Érkezett viszont üzenet Istentől. Egy halk hang, ami a szívéhez szólt:

Megígérted nekik, hogy ők kapják, ha megvan a hitel. Tartsd be a szavad.

Így szólt az üzenet.

Kedves hallgató!

Ilyenkor mit csináljunk? Veszítsünk fél milliót, de tiszta maradjon lelkiismeretünk vagy hallgatunk a „józan” észre?

Én személyesen mindig jobban jártam, ha szót fogadtam a világ teremtőjének. Sose volt igazi veszteségem, ha ezt tettem. Isten mindig pótolta az elveszett pénzt, néha többszörösen is. Mert neki nem a pénzünk kell, hanem a bizalmunk, minden helyzeten.