A szegedi Ságvári Endre Gimnázium magyar tanára elmondta, előadásában nem annyira az életművet kívánja vizsgálni, hanem azokat a verseket, amelyek a kapcsolatoknak köszönhetően születtek. Nagy Benjámin olvasta fel a Klárisok című költeményt, amely Vágó Mártához íródott, az Ódát, amely két nőhöz is köthető (Szántó Judit és Marton Mária), ugyanakkor egyikükhöz sem, valamint a Nagyon fáj című verset, amely a Gyömrő Edit iránti egyoldalú szerelem gyümölcse.

Hornok András felhívta a figyelmet arra, hogy József Attilánál a szerelem nőtől független bizonyos szempontból, egy olyan fontos erő, amely a haláltól ment meg, megtartó funkciója van.

„Szeretlek, mint anyját a gyermek” – az Ódából vett idézet volt a Magyar Kultúra Napján tartott rendhagyó irodalomóra mottója, ugyanis amikor férfi-nő kapcsolatokról beszélünk – Freud-i alapozással –, felmerül az anya-gyermek viszony is. Hornok András hangsúlyozta, nem egy beteges vonzalomról van szó, Freud ugyanis azt mondja, az anya-gyermek kapcsolat meghatározó a későbbi férfi-nő viszony szempontjából is.

Az előadó József Attila szerelmi költészetéről elmondta, olyan értelemben nem voltak boldogok a versei, mint Petőfi hitvesi költészete, de olyan módon boldogtalanok sem, mint Vörösmartynak szintén feleségéhez írott versei. Verseiben elemi erővel szólalnak meg az emberben lakozó ösztönök, amelyekről a mítoszok is szólnak. „Éppen ezért mondjuk azt, hogy noha József Attila XX. századi szerző, mégis valami olyat ír meg, ami bármely korban olvasható” – fogalmazott Hornok András.

Kokovai Péter