A Városi Sportnapot követően került sor február 22-én délután 17 órakor az „Akikre büszkék vagyunk tábla” felfedésére, hiszen két újabb név került rá. Almási István polgármester Mihály Jenővel közösen fedte fel a táblát, majd a megjelentekkel közösen emlékeztek Kormány Lajosra.

Kormány Lajos:

Hódmezővásárhelyen született 1937-ben. A szegedi József Attila Tanítóképzőt 1956-ban végezte el, 1960-ban földrajz-testnevelés szakos tanári diplomát szerzett. 1957-ben a székkutasi Központi Iskolába került, ahol a tanítás mellett a községi sportkörben is tevékenykedett.

1961-ben került Hódmezővásárhelyre, az akkori Dr. Münnich Ferenc Általános Iskolába. Ez az iskola lett élete meghatározó része. 1965-ben a Testnevelési Főiskolán vívó edzői oklevelet szerzett. Különböző sportegyesületekben volt edző, ugyanakkor szakosztályok edzéseit is vezette. 1973-ban gyógytestnevelő tanári oklevelet szerzett, és e területen is dolgozott.

Oktató-nevelő munkáját komoly felkészültséggel, szorgalommal és alapossággal végezte. Testnevelést minden korosztálynak tartott az iskolában. Óráit mindig jól előkészítve, megszervezve a tanulók intenzív foglalkoztatását sokoldalú fejlesztéssel valósította meg. A testi gondozottság, az egészséges életmód, a sport megszerettetése fő céljai voltak. Lelkiismeretes alapozó munkájának eredményeként tanulói a sportban, az életben sikeres emberré váltak. Példa volt a gyerekek előtt pedagógusként és sportemberként egyaránt.

Nagy tapasztalatát az emelt szintű testnevelés bevezetésekor kamatoztathatta az iskola. Az ő szervezésével indult 1976-tól a városi beiskolázású testnevelés tagozat, amely a mai napig működik.

Szülőkkel, kollegákkal a jó kapcsolat kialakítására törekedett. A testnevelés munkaközösség vezetője volt. A főiskoláról kikerülő kollegákat maximálisan segítette, támogatta, következetes munkája példa volt mindenki számára.

Munkájáért 1979-ben Miniszteri Dicséretet kapott, Hódmezővásárhely Nevelésügyének Szolgálatáért kitüntetésben is részesült.

Sajnos a tavalyi esztendőben itt hagyott minket. Nyugodjon békében!

Mihály Jenő:

Székkutason született 1938-ban mezőgazdasági tevékenységből élő parasztcsaládban egyedüli gyermekként. Az általános iskolát  Székkutason végezte el. Mivel édesapját 16 éves korában elvesztette és édesanyja súlyos beteg volt, ezért neki kellett átvenni a családi gazdaság vezetését, így továbbtanulásra nem volt lehetősége.

Mivel a sportnak, azon belül a labdarúgásnak nagy rajongója lett, a székkutasi ifjúsági majd felnőtt csapatban szerepelt.

Majd jött a termelő szövetkezetek megalakítása és minden vagyonukat elvették. Mivel a tsz-be nem lépett be, így Székkutason munkát nem kaphatott. A sporttevékenysége révén szerzett ismertsége által a hódmezővásárhelyi Divatkötöttáru gyárban kapott munkát és sportolási lehetőséget, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.

Sportpályafutását egy sérülés miatt folytatni nem tudta, de a futballtól elszakadni nem akart, ezért edzői oklevelet szerzett és a Hódiköt ifjúsági csapatának edzője lett társadalmi munkában egészen a labdarúgó szakosztály megszűnéséig.

Mivel továbbra is a labdarúgás közelében akart maradni, megszerezte a játékvezetői oklevelet is. Sokáig a vásárhelyi és környéki települések csapatainak vezette edzőmérkőzéseit ellenszolgáltatás nélkül. Majd a szamárlétrát végig járva NB.III-as játékvezető lett, ennek köszönheti, hogy szinte az egész országban működhetett a korhatár eléréséig. Sportpályafutása során több elismerésben részesült, de a legnagyobb büszkeséggel az aranysíp megszerzése tölti el.

A Belvárosi Olvasókör elnökeként megalakította az Olvasókör ifjúsági tagozatát, azon belül a kispályás labdarúgó csapatot, amit szakmailag és lehetőségeihez mérten anyagilag is támogat.

Hosszú pályafutása során sok tapasztalatra tett szert, amit most a fiatal, tehetséges játékvezetők segítésére, fejlődésük felgyorsítására próbál felhasználni.