A magyar kormány a dán mintát követné, az északi ország ugyanis 2004-ban valóságos zsírháborút indított, minden olyan szállítmányt megállíttatott a határán, amelynek zsíradékaiban két százaléknál nagyobb részt tettek ki az érfalat gyilkoló mesterséges transzzsírok. Ma már nem kell háborúzni, egyszerűen csak a győztes oldalára kell állni, Brüsszel ugyanis azóta meghajolt Koppenhága előtt, és Ausztriától Svájcig sokan követték a példájukat. A dánok olyat tettek, mint senki más: a zsírkommandózással 2003-hoz képest 35 százalékkal leszorították a koszorúér-halálozást. S ehhez egy dolgot kellett csak tenni: jobb minőségű élelmiszereket fogyasztani.

Azóta kiderült, hogy a dán példát nem követni veszélyes, mert az eladhatatlanná váló transz-zsírhegyek odavándorolnak, ahová lehet. Például hozzánk. A kormány lépését sürgeti, hogy 2005-ben a magyarok ugyanannak az ételsornak az elfogyasztásakor összességében háromszor ettek több transzzsírt, mint a németek, 2009-ben viszont már 25-ször.

Amikor pedig a nagymama egy kis lengyel csokis pereccel (Primart mártott) várja az unokáját, aligha gondol rá, hogy a gyerek tíz deka elmajszolásával valamivel több hidrogénezett zsírt töm magába, mintha 29 adag mekis sült krumplit evett volna meg. Még a hangarikumgyanús túrórudik többsége sem csokoládé, hanem kakaós transzzsírbevonattal készült édesség.

A gyorséttermek ugyanis már kénytelenek voltak önkorlátozással élni, a nasigyártók viszont továbbra is beetetik a gyanútlan fogyasztókat, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy műzsír nemcsak a krumplin és pizzán lehet, hanem a süteményekben is. Így azután az esti tévénézéskor Profi csokis paránnyal „bűnözők” sem gyanítják, hogy a szervezetüket nem a bevitt édesség, hanem a zsír károsítja leginkább – mégpedig nem parányi, hanem 14 Burger Kinges emeletes hamburgerrel vetekedő mértékben. A Heti Válasz összeállítása bemutatja a magyar „zsírbajnokot”, és azt is, hogy tíz dekagramm édesség elfogyasztása hány kilónyi sós ropogtatnivalóval egyenlő mértékű műzsírt tartalmaz.

Forrás: hetivalasz.hu