Az indokláskor elhangzott: a II. fokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmatlan, mert a II. fokú bíróság eljárási szabálysértés követett el, amikor bizonyítékokat felülmérlegelt, holott erre nem volt lehetősége. A bíróság egyként sem hozhatott volna felmentő ítéletet, még akkor sem, ha a vádlottat az erőszakos közösülés bűntettének kísérletében nem találja bűnösnek. Ugyanis a testi sértés megvalósult, így a bűnösséget, a cselekményt másként minősítve, mindenképpen meg kellett volna állapítania.

Erőszakos közösülés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek a Szegedi Városi Bíróság 2011. december 1-én P. Laurentiu (1967 – bordányi lakos) vádlottat, és ezért őt 3 év 8 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott és védője elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Törvényszékre.

A Szegedi Törvényszék a II. fokú eljárás során arra a következtetésre jutott – nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt, ezért a vádlottat felmentette az erőszakos közösülés bűntettének kísérlete vádja alól.

Mivel a bűnösség tekintetében egymásnak ellentmondó ítéletek születtek, megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége. Ezzel élt is az ügyész, aki előbb a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, majd a Fellebbviteli Főügyészség már a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a II. fokú bíróság új eljárása érdekében tartotta azt fenn, így az ügy a Szegedi Ítélőtáblára került.

Az I. fokú ítélet szerint a vádlott Bordányban lakott feleségével és házastársa ikertestvérével, Sz. Lászlóné sértettel. A vádlottnak a házastársával megromlott a kapcsolata, ezért 2010. szeptemberében a feleség elköltözött a közös ingatlanból. Ezt követően a vádlott Sz. Lászlónéval élt együtt, de ez a kapcsolat is megromlott, mert a vádlott szerint az asszony nem tartotta be az által előírt együttélési szabályokat.

2010. október 8-án éjjel 11 óra körül a vádlott ittasan tért haza, ahol a szobájában az ágyán feküdt a sértett, de még nem aludt el.  A vádlott bement hozzá, és azt mondta neki, közösülni akar vele. Ezt a sértett visszautasította. A vádlott ekkor levetkőzött, meztelenül befeküdt a sértett mellé, és közösülésre akarta kényszeríteni úgy, hogy többször megütötte, egy alkalommal le is fejelte a sértettet.

Mivel a közösülési kísérletet a sértett el tudta hárítani, a férfi és a nő között dulakodás alakult ki, melynek során a sértett beleharapott a vádlott ujjába, és abból egy részt leharapott. Ekkor a vádlott felhagyott a további támadással.

A sértett – aki erőszakos közösülés bűntettének kísérlete miatt 2010. október 9-én feljelentést tett a vádlott ellen – a támadás során, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el – áll az I. fokú ítéletben.

A vádlott a bűncselekmény elkövetését mindvégig tagadta, védekezése lényege szerint a sértettel erotikus játékot folytattak a reggeli órákban, ekkor szakadt el a sértett alsóneműje, és ekkor harapta meg a vádlott a sértett combját is. Ugyanezen a napon este a sértett és közte szóváltás alakult ki, és a sértett ekkor harapott le egy darabot az ujjából, mire ő 4-5 alkalommal, ököllel arcon ütötte a sértettet.

A II. fokú eljárás során a bíróság ismételten áttekintve az ügy részleteit, arra a következtetésre jutott, hogy több körülmény is cáfolja a sértett állításait, és a bizonyítékok nem adnak kellő alapot arra, hogy a bíróság megállapítsa a vádlott bűnösségét, aki egyébként az esti veszekedést követően maga hívta ki a rendőrséget, éppen a sértett erőszakos magatartása miatt.

Mindent figyelembe véve a vádlott büntetőjogi felelőssége a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján minden kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, ezért a II. fokú bíróság a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette – olvasható a II. fokon meghozott döntésben.

 

Forrás:

dr. Bátyi Zoltán sajtótitkár