A megnyitó elején a megjelentek szomorú kötelességüknek tettek elegett. A napokban elhunyt Szalay Ferenc festőművészre egy perce néma csenddel emlékeztek.

Blazovich Péter, az Emlékpont igazgatója köszöntőjében elmondta, a kiállítás ötletét egy másfél évvel ezelőtt elkezdett kutatásuk adta. Mészáros Tamás történész a 60-as évek művészvilágát vizsgálta az állambiztonsági szolgálatok működésének tükrében, és a korabeli jelentéseket tanulmányozva számos érdekességre bukkant. Ezek közé tartozott Hézső Ferenc első önálló kiállításának története is.

1967-ben a fiatal festőművész saját pénzén rendezte meg a kiállítást az Alföldi Galériában, amelyet azonban a pártvezetés egy hét után bezáratott, hogy egy Szárján nevű örmény festő munkáinak helyet adjanak. Hiába tiltakozott Dömötör János múzeumigazgató és több neves helyi művész, a csere megtörtént. A passzív ellenállás szép példája, hogy a vásárhelyiek közül csak nagyon kevesen mentek el a városra tukmált kiállításra.

Hézső Ferenc életének főbb állomásait felidézve Blazovich Péter szólt arról, hogy a művész alap-, közép- és felsőfokú oktatásban is tanított, valamint arról, hogy a paraszti életformához kötődő új szimbólumrendszer kidolgozására törekedett.

„Hézső Ferit voltaképp a nagy generáció legvégső aktív mohikánjának tekinthetjük. Majdhogynem a kezdetektől képviselteti magát a város rangos, változékony országos bemutatóin.” – fogalmazott megnyitó beszédében Szuromi Pál művészeti író, hozzátéve: „Ő ugyan alapvetően nyitott, progresszív egyéniség, másfelől viszont roppant hűséges természetű. Neki Vásárhely valami olyan, mint Tintorettonak Velence: gyökeres, megmásíthatatlan, sírig tartó kötelék.”

A művész, aki január 26-án ünnepli születésnapját, elmondta, most azért nem életmű összeállítással ünnepel, mert amikor betöltötte a 70-et, volt egy életmű kiállítása az Alföldi Galériában, azt nem akarta ismételni, másrészt a helyszín, az Emlékpont sugallja a történetiséget, ezért javasolta, hogy a 60-as, 70-es évek műveiből állítsák össze a tárlatot. A legkorábbi kép 1960-ból való. A bemutatott időszak volt az, amikor kialakította saját festői nyelvezetét. – Amiket akkor megfogalmaztam, azoknak egy része ma is aktuális, a lényeges dolgok nem változtak – állapította meg.

Kérdésünkre, hogy mi az, amire legszívesebben visszagondol eddigi pályájára visszatekintve, így válaszolt: – Arra, hogy fel tudtam mutatni magamat, vagyis egy saját önálló hangot tudtam kialakítani, és el tudtam magam fogadtatni az országos mezőnyben. Vásárhelyen ez nehezebben ment, mivel az itteni közösség inkább a hagyományosabb kifejezésmódot szerette, éppen ezért nagy örömet okozott az öt évvel ezelőtti kiállításon, hogy a vásárhelyiek is azt mondták: kezdjük már érteni, hogy Hézső miről akar beszélni.

A kiállításmegnyitón közreműködött Láda Flóra népdalénekes.

Kokovai Péter