Képeinek témája, munkáinak lelkülete ízig-vérig vásárhelyi, pedig a művész Budapesten született – fogalmazott megnyitó beszédében Almási István. A polgármester csokorba szedte az ünnepelt művészetének meghatározó elemeit: „Holler László atmoszférikus festő, tájképei finom látleletek a vásárhelyi vagy mártélyi határ évszakonként változó varázsos hangulatairól… Festményeinek legnagyobb része a hagyományos vásárhelyi képtémákból válogat (távolba vezető tanyasi út, ellenfénytől világított ártéri erdő, párás vízfelületen lebegő halászladik, facsoport közepén árválkodó tanyaépület)… Van azonban egy jellemvonás, amely egyedivé teszi festményeit, ez a sajátos színhasználat, az ecsetje alól kikerülő türkizek, bíborok, aranyló sárgák vagy fojtott zöldek teremtette csoda.”

A kiállítás nem az életműből válogat, a képek nagy részét 2012-ben festette a művész. Holler László nem a szavak embere, kérdéseinkre tőmondatokban válaszolt. Elmondta, pedagógusként helyezték Hódmezővásárhelyre, ahol kezdetben tanyasi tanító volt, aztán bekerült a városba általános iskolai rajtanárnak. Az emberek, a Tisza és felesége marasztalták végleg a dél-alföldi településen. A festés és a tanítás jól kiegészíti egymást – vallja. Az iskolai oktatás mellett a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola egyik szellemi vezetője volt.

Festményeinek fő témája a természet, az ember és az állatok. Azonban látvány után ritkán fest, a vásznain megjelenő tájak a fejében lévő emlékek nyomán születnek.

Holler László első kiállítását 1962-ben nyitották meg a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban, a 75. születésnapját ünneplő tárlat megnyitójához a város jeles napot, a magyar kultúra napját választotta.

Kokovai Péter