A megjelenteket a bál védnöke, Almási István polgármester köszöntötte, majd Árva László igazgató nyitotta meg a rendezvényt. „Úgy gondolom, a diákbál az iskola életének egyik legfontosabb eseménye a ballagás mellett, hisz egy folyamat végére tesz pontot ez a két nagyon szép ünnep. Amikor a gyerekek felvonulnak előttünk, a közöttünk töltött időszak eredményét látjuk magunk előtt” – mondta hírportálunknak az igazgató.

Mint megtudtuk, táncosokat találni nem nehéz, mivel szinte minden végzős diák szeretne részt venni a nyitótáncban, az okoz némi gondot, hogy a fiúk kevesebben vannak, mint a lányok. Alsóbb évfolyamokról szoktak kölcsönkérni fiatalembereket, de idén alig volt erre szükség. A táncokat 46 pár járta, két csoportra osztva.

A táncos est jelentős anyagi áldozattal is jár. Ennek kapcsán Árva László kijelentette: a szülők nélkül nem lenne diákbál. „A mai világban felmerül, hogy ilyen nehéz körülmények között rendezzünk-e egyáltalán bált, de úgy látjuk, a szülők számára fontos, hogy egy hagyományba az ő gyermekeik is bekapcsolódhassanak. Emellett a szervezésben is nagyon sokat dolgoznak” – fogalmazott az intézményvezető.

A nyitótáncot a sok éves hagyománynak megfelelően idén is Fogarassy Judit tanította be. Az angol keringő a nagy létszám ellenére is tartalmazott látványos elemeket, a fiatalok szabályos köröket alkottak, melyeknek közepén egy-egy pár táncolt, és a kör közepén álló lányokat nem egyszer a karjukba kapták vagy a magasba emelték a fiúk. A cha-cha-chát narancssárga kiegészítők tették színesebbé (a fiúknak a nyakkendőjük, a lányoknak pedig a kesztyűjük és a nyakdíszük pompázott ebben a színben). A harmadik tánc egy swing show volt, amelynél a lányok a fehér ruhájukhoz fekete kesztyűt és csokornyakkendőt viseltek, a fiúk fejére pedig cilinder került, és a kezükben sétapálca hasította a levegőt.

A nyitótáncot követően a fiatalok felkérték az igazgatót, a polgármestert és feleségét, Tóthné Kecskeméti Katalin tankerületi igazgatót, valamint osztályfőnökeiket, szüleiket. Egy-két zene után kiürülni látszott a parkett, de néhányan tartották a frontot, és mások is kedvet kaptak, ismét benépesült a tánctér, a kistestvérektől a nagyszülőkig minden korosztály képviseltette magát a forgatagban. Voltak, akik nem is párban, hanem hárman-négyen forogtak kézen fogva. A hölgyek közül néhányan még csinos, de nem túl kényelmes báli cipőjüktől is megszabadultak, hogy maradéktalanul kiélvezhessék a vidám pillanatokat.

A lábmozgató ritmusokról a bálteremben a Buligánok együttes, a földszinti étteremben Arany-Tóth Attila gondoskodott.

Kokovai Péter