A rozs gyomnövényként kezdte a pályafutását, vélhetően úgy 2500 évvel ezelőtt Kis Ázsiában nemesítették, ezért tekintjük a legfiatalabb gabonafélének. Sokáig a szegények eledele volt. A Kr. u. 1. században úgy vélték a rozs szegényes táplálék, és csak az éhezés elkerülésére szolgált. A középkor óta széles körben elterjedt. Hazánkban is az egyik fő gabonafélének számít. Liszten és a kenyéren kívül sör, vodka és whiskey készül belőle.

A reform táplálkozás divatjával egyértelműen megnőtt az ázsiója, a diétázók és fogyókúrázók is keresik a rozsból készült termékeket.

A rozs sikér tartalma alacsonyabb a búzáénál, így a rozskenyér tésztája nem dagad meg annyira az élesztőtől. Minél több a rozsliszt a kenyérben annál tömörebb lesz a végtermék, a héj színe is sötétebb, mint a búzakenyér esetében megszokhattuk. A rozskenyér íze karakteres, savanykás.

A rozskenyér energiatartalma lényegesen alacsonyabb a búzakenyereknél, lassabban és hosszabb ideig nem emeli meg a vércukorszintet.

Ha rozskenyeret vásárolunk, mindenképpen nézzük meg a címkét, hogy mennyi a rozstartalma.

A rozs csökkenti a vér koleszterin szintjét, rendszeres fogyasztása javítja a bélműködést, enyhíti a székrekedést, az aranyérben szenvedők panaszait, továbbá tisztítja és megújítja az artériákat.

A Rónasági többféle rozskenyeret forgalmaz, emellett olyan süteményeket is kaphatunk náluk, melyekben van rozs. Tájékoztatót a Rónasági szakboltjaiban kérhetünk.

Nagy Ágnes