Az álláskeresők negyede közvetlenül vette fel a céggel a kapcsolatot, a munkaügyi központokon keresztül azonban kevesebb mint 9 százalék jutott munkához – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nemrég közzétett felméréséből.

Hirtelen állásvesztés esetén az emberek a leghatékonyabb stratégiának az alkalmi munkát tartják, illetve a továbbképzést, de majdnem ugyanolyan arányban mennének külföldre dolgozni. A közmunka csak a szakma nélküliek körében tekintett hatékony megoldásnak. A 19-64 évesek 73 százaléka alacsonynak tartja a munkanélküli támogatások összegét.

 

A KSH 2012 első negyedévében készítette a kiegészítő felmérést a szokásos foglalkoztatottság és munkanélküliség felmérés mellett, amelyből december végén publikálta elemzését. Az év első negyedévében kétéves csúcson volt a munkanélküliségi ráta (11,7 százalék), ami különösen annak tudható be, hogy a kormány 2011 végén leállította az addig futó közmunkaprogramokat, és néhány hónapot igénybe vett, mire a Start-munkaprogramok ,,felszívták” az álláskeresőket.

Minden harmadik ember volt már munkanélküli

A felmérésből kiderül, a 2012 első negyedévében megkérdezett 19-64 évesek 30 százaléka, 1,888 millióan voltak már munkanélküliek, 716 ezren egy alkalommal, 468 ezren több alkalommal is, illetve 704 ezren mondták azt, hogy jelenleg is azok. Ha itt megállunk egy pillanatra, felkeltheti a gyanúnkat az utóbbi szám. Hiszen a hírek többnyire arról szoktak szólni, hogy a munkanélküliek száma nagyjából félmillió, ehhez képest ebben a megkérdezésben 200 ezerrel többen mondták magukat munkanélkülinek, ráadásul a fő munkanélküliségi adatokhoz képest egy szűkebb korcsoportban.

A különbség valószínűleg fogalmi eltérésekből, besorolási kategóriákból adódik, és az inaktív csoport azon részéhez köthető, akik munkanélküliek, de már nem keresnek állást, vagy nem állnak rendelkezésre. Ugyanis míg a KSH felmérésében a ,,munkanélküli” az a személy, aki a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát és két héten belül munkába tudott volna állni, ebben a kiegészítő kikérdezésben ilyen kitételek nem szerepelnek, a kérdés csak arról szólt, volt-e már munkanélküli, és jelenleg az-e.
Minél magasabb az iskolai végzettség, annál kevésbé érint

Minél magasabb az iskolai végzettség, annál nagyobb arányban szerepelnek azok, akik nem voltak még munkanélküliek, a felsőfokú végzettségűek körében ez az arány 81 százalék, míg a 8 általánossal rendelkezők körében 47 százalék, a szakmunkások körében pedig 59 százalék.

A lakóhely szerinti bontás alapján Budapesten 72 százalék azok aránya, akik még nem voltak munkanélküliek, a községekben 58, a városokban 64 százalék. Családi állapot alapján pedig a három vagy több gyermeket nevelők állnak legrosszabbul, illetve a gyermeküket egyedül nevelők, körükből kerültek ki legkevesebben olyanok, akik még sosem váltak munkanélkülivé. Leginkább azokat a háztartásokat kerülte el a munkanélküliség, ahol két felnőtt él, gyermek nélkül, esetükben 68 százalék mondta ezt.

Van azonban egy másik érdekes csoport is, 374 ezren mondták ugyanis azt, hogy még sosem dolgoztak, ugyanakkor életkori bontásból kiderül, hogy közel 80 százalékuk 19-24 év közötti, azaz meglehet, hogy még tanulnak. Más korcsoportokban ez a ,,sosem dolgozott” kategória marginális.

Meglepően fontos a kapcsolati háló

A KSH azoktól, akik voltak már munkanélküliek, de jelenleg nem azok, megkérdezte azt is, hogy legutóbb miként találtak állást. Az informális háló erősségét jelzi, hogy 1,184 millió érintett (ennyien voltak azok a 19-64 évesek, akik korábban munkanélküliek voltak, de jelenleg nem tartják magukat annak) csaknem fele ismerősei, rokonai, barátai segítségével talált munkát. A negyedük maga keresett meg munkáltatókat, 8,6 százalékuk a munkaügyi szervezeten keresztül, míg 8,4 százalék hirdetés révén helyezkedett el.

Az iskolai végzettségi skála két szélén az ismerősi kapcsolatok szerepe gyengébb, de míg az alacsony végzettségűeknél ezt a munkaügyi központok szolgáltatásainak intenzívebb igénybevétele pótolja, a diplomások esetében az egyéni kezdeményezésnek nagyobb szerepe van (hirdetés, közvetlen kapcsolatfelvétel a munkáltatókkal).

Kissé meglepőnek tűnik, hogy az ismerősi, baráti segítséggel történő sikeres elhelyezkedés aránya a kedvezőbb munkaerő-piaci helyzetű területeken: Budapesten, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Pest megyékben magasabb. A KSH szerint ez valószínűleg abból következik, hogy itt nagyobb arányban rendelkeznek az érintettek jó munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező ismerősökkel, rokonokkal.

Legjobbnak tekintett stratégiák

Míg 2007 és 2010 között a munkanélkülivé válás esetén követhető stratégiákat választók aránya alig változott, a 2012. évi felvétel azt mutatja, hogy nemcsak összességében emelkedett a megkérdezettek hajlandósága, de ezen belül egyes alternatívák népszerűségének növekedése is jóval az átlag fölötti volt a KSH szerint.

Leginkább vállalható lépés továbbra is az alkalmi munka, melyet a képzések követnek (átképzés, új szakma vagy nyelvtanulás). Jelentősebb elmozdulás következett be a mobilitási alternatívák irányába. Míg 2007-ben 100-ból 22-en, 2012-ben már 29-en mondták azt, hogy az országon belül elköltöznének munkavállalás céljából, külföldi munkavállalást pedig a 2007-es 24 után 31-en vállalnának be. Ehhez képest 100-ból 56-an a továbbképzést választanák. Ezeknél a kérdéseknél egy ember többet is bejelölhetett, tehát mondhatta azt, hogy számára mindegyik opció elfogadható, és 100-ból 34-en vállalnák a közmunkát is.

Az alkalmi munkavállalást leginkább az alacsonyabb végzettségűek tartják hatékonynak, a közmunkát pedig jóformán csak a 8 általánossal és annál kisebb végzettséggel rendelkezők.

Alacsonynak tartják a munkanélküli ellátást

Munkanélkülivé válás esetén válik különösen égetővé a munkanélküli ellátások alacsony összege és rövid folyósítási ideje. 2011 szeptembere óta a maximális folyósítási idő 90 nap, összege a mindenkori minimálbér. A munkanélküli ellátások összegét a válaszadók 73 százaléka alacsonynak találta, érdekes azonban, hogy 23 százalék úgy találta, hogy az összeg megfelelő, 4 százalék szerint pedig túl magas. Az nem derült ki, hogy a válaszadók tisztában voltak-e az előbb említett kondíciókkal.

Másképp oszlanak meg a vélemények arról, mennyire ösztönző a jelenleg munkanélkülieket támogató ellátórendszer. 35 százalék teljes mértékben ösztönzőnek tartja, 21 százalék inkább ösztönzőnek, 19 százalék azonban inkább nem tartja ösztönzőnek, 25 százalék pedig egyáltalán nem.

forrás:profession.hu