A Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színpadán november 18-án látható “kétszemélyes” darabban megelevenedő szituációról a férfi főszereplő, Szervét Tibor megjegyezte: „Mindig van olyan, hogy emberek – férfiak-nők, felnőttek-gyermekek vagy bármilyen életszituációban – találkoznak, akarnak egymás felé közeledni, és kiderül, hogy az, aki felé mennek, nem is az, aminek hiszik. Kibillennek abból a helyzetből, amelyben azt gondolták, hogy benne vannak, és átbillennek egy másikba, de valamiért mégis összetartja őket az élet. Ezeket az egymáshoz alkalmazkodásokat követjük két ember életében.”

„Két nagyon öntörvényű emberről van szó, akiknek harcot kell vívniuk saját magukkal, a korábbi életükkel, amelyben vagy jól érezték magukat, vagy nem” – tette hozzá Sipos Vera. A vígjáték női főszereplője a színésztársával és Réthly Attila rendezővel alkotott triumvirátusról így vallott: „Nagyon különböző helyről és színházi helyzetből érkeztünk mindhárman, de ez fel tudott oldódni a közös munka közben, és talán ezért volt olyan jó csinálni az egészet.”

A darabot a Rózsavölgyi Szalonban mutatták be, amely egy kávéház, és ott a színészek egy térben vannak a nézőkkel, olykor az asztalok között játszanak, ezzel bevonva a közönséget is a történetbe. A vásárhelyi művelődési központban a délutáni próbák során született meg a hagyományos színpad-nézőtér viszonyhoz igazodó adaptáció.

A történetben egy félrediagnosztizált fiatal nő felrúgja addigi életét, majd miután kiderült a tévedés, önkényesen beköltözik a diagnózist felállító jó hírű klinika tulajdonosának lakásába. A jómódú agglegény életét fenekestül felforgatja a munkanélkülivé és hajléktalanná vált szemtelen lány.

Kokovai Péter