Az Emlékpont által rendezett Nemzeti Emlékezet Hete című programsorozat csodálatos megemlékezéssel zárult vasárnap délelőtt Hódmezővásárhelyen. A Nagy Imre sétányon elsőként a Himnuszt, majd Prof. Dr. Gyulai József akadémikus, Hódmezővásárhely díszpolgárának gyászindulóját hallhattuk. Ez az egyetlen olyan zenemű, amely ezen a tragikus napon Magyarországon született.

1956. november 4-én hajnali négy órakor elhangzott a jelszó – „Menydörgés” – és ezzel a szovjet csapatok megkezdték az október 23-án kirobbant magyar forradalom és szabadságharc leverését – kezdte ünnepi beszédét Blazovich Péter, az Emlékpont igazgatója.

Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Szovjet források szerint a magyar felkelőket november végére sikerült mindenütt megtörni és végrehajtották a hadsereg lefegyverzését is. Ezt követően a szovjet csapatok országszerte a katonai közigazgatás feladatait látták el, a szovjet állambiztonsági szervek – a KGB – pedig megkezdték a felkelők és az ellenállók letartóztatását, valamint a lakosságnál lévő fegyverek összegyűjtését – emlékezett vissza az igazgató.

A szovjet csapatok Magyarország ellen végrehajtott támadásának következtében Budapest ismét romokban hevert, közel 20 ezer fő megsebesült, több mint két és fél ezer ember – ebből 2000 Budapesten – meghalt, hozzávetőlegesen 200 ezer ember a hazája elhagyására kényszerült. A szovjet hatóságok közel ötezer főt november első napjaiban elfogtak, akik közül a KGB 860 főt – ezek között kommunistákat, katonákat, egyetemistákat kiskorú fiukat és lányokat mint hadifoglyokat szovjet területre hurcoltak. A szovjet vezetés által hatalomra segített bábkormány – szovjet instrukciók alapján és segítséggel – legalább 15 ezer embert ítéltetett el. A megtorlás során – 1956 és 1961 között – 229 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, azonban egyes jogtörténészek úgy becsülik, hogy a politikai okokból kivégzettek száma elérte vagy akár meg is haladta a négyszáz főt.

– A vasárnapi megemlékezés valóban 1956 szólt. Úgy éreztem hangulatában is az 56-os forradalomé ez volt ez az ünnepség. Én járom az országot mindenhol csodálatosan emlékeznek, de ma itt nem volt kozmetikázás – mondta Wittner Mária, aki hozzátette: tudunk méltó módon emlékezni, de nem kellene meghamisítani a történelmet, mert a tények magukért beszélnek és nem mindegy, hogy mit adunk át a gyerekeknek, a valóságot, vagy kozmetikázzuk a történelmet.

Azt mondják, mindig az erősebbek írják a történelmet, de én azt mondom, hogy a hazugság előbb utóbb lelepleződik. Itt ez a két gyereknapló, amit részletesen vezetett ez a két gyermek. Ezeket a gyerekeket érdekelte a politika, érdekelte, hogy mi történik akkor a valóságban és megírták az 56-os történteket. A gyerekektől tanulhatnánk, hiszen csodálatos krónikásai voltak 1956-nak.

Továbbá Wittner Mária kijelentette: az 56-os Kossuth címert ne vegyék el az áldozatoktól, se a még élőktől, senkitől. Az 56-os címer miatt nagyon sok ember végezte az akasztófán, s ma hóhéraink akarják kisajátítani a vörös csillag helyett – mondta az egykori forradalmár a hódmezővásárhelyi rendezvényen.

A forradalmi eseményekbe a rádió ostrománál bekapcsolódó Wittner Mária elmondta, arra készültek, hogy november 4-én vasárnap elkezdik a romok takarítását, s megindul az élet a fővárosban. Azt hitték, győzött a forradalom. Ehelyett a szovjet csapatok hajnalban orvul rátámadtak az alvó fővárosra, s leverték a forradalmat – emlékezett vissza.

A vörös csillag lehullt, de az embertelenség még maradt ebben a világban. Legyünk együtt azon, hogy emberibb, élhetőbb világot építsünk, úgy mint 56-ban szerettük volna – fogalmazott Wittner Mária. Az ünnepi beszédek után koszorúzásra és gyertyagyújtásra került sor az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél.

Antal Sándor