Promenad.hu: Amikor Önt a 75. születésnapján Balog Zoltán miniszter köszöntötte, akkor azt mondta: vannak emberek, akiknek 13 nap az egész életét meghatározza – célozva ezzel az Ön szerepére 1956. október 23. és november 4. között. Egyetért ezzel a kijelentéssel?

Wittner Mária: Igen, sőt a következő életünket is. Nem akkor voltunk forradalmárok, a börtön tett bennünket azzá. Egy embernek, akit az egész életén keresztül megaláznak, gyaláznak, sőt a gyerekeket is bűnösnek találják, el kell gondolkoznia, hogy milyen a társadalom. Ma ez a trend megfordult az SZDSZ jóvoltából, ahol „nagyon sok vérdíjon tanult ÁVH-s gyerek van”, akik szerint ezt a dolgot el kell felejteni. De nem lehet elfelejteni egy ember megalázott életét.

Promenad.hu: Mi a véleménye arról, hogy az MSZP a Kossuth-címert a saját politikai céljaira használja?

Wittner Mária: Kossuth Lajos sem az MSZP-nek, a vörös csillagnak és az elnyomóknak szánta a Kossuth-címert, hanem 1956 szimbólumává vált. Nekünk a példaképeink az 1848-as hősök voltak, ezért szerettük volna a Kossuth-címert az átkos sztálinista helyett. Talán nem kellene meggyalázni, mert azt veszem észre, hogy a Szolidaritás 25-ik évfordulója után is felvették a „szolidaritás státuszt” magukra. A lengyelektől és 1956-tól is loptak, s a forradalom résztvevői még mindig arccal lefelé fekszenek a földben. Amikor a Kossuth-címert magukénak akarják vallani, akkor gondoljanak a 301-es parcellára, ahol egy sírban hatan-heten, összedrótozva fekszenek.

Promenad.hu: Fontosnak tartja, hogy Budapest mellett vidéki megemlékezéseken is részt vegyen?

Wittner Mária: Nagyon fontosnak tartom, s mindenhová elmegyek, ahová hívnak, éppen ezért sok vidéki rendezvényre ellátogatok, idén volt olyan nap, amikor 24 óra alatt több helyre is. Nagy örömmel hallgattam a Kossuth téri miniszterelnöki beszédet, amely nem a gyűlöletről, hanem valóban 1956-ról szólt.

Herczegh Sándor