A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Zrínyi Miklós Laktanya Helyőrségi Zenekara, és a honvédség díszzászlóalja felvonulása után Torma Evelin, a Németh László Gimnázium diákja szavalt. Ünnepi beszédet mondott professzor dr. Blazovich László Pro-Urbe-díjas egyetemi tanár. Összegezte a budapesti történéseket, melyeknek hatása csak másnapra ért Vásárhelyre, bár este a rádióból már lehetett puskalövéseket hallani, és azt, hogy történt valami. Kiemelte, a városban is a diákság, méghozzá a gimnazisták álltak forradalom élére, és itt is csakúgy mint a fővárosban kétpólusúvá váltak az események. A helyi párt és városvezetés – a megye irányítása – egészen Füzesgyarmatig menekült, pedig félnivalójuk nem volt.

A professzor szólt a november 4-5-6-át követő megtorlásról is, melynek vásárhelyi áldozatai is voltak, a nemzet pedig gerincében roppant meg, mikor 200 ezer honfitársunk menekült külföldre. A beszédet követően Hegedűs D. Géza mondta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, és megjegyezte, az 1950-ben született művet feleségével Kozmutza Flórával megtanítatta majd megsemmisítette. Az csak az 56-os események kapcsán vette elő ismét.

Az ünnepséget követően az emlékezés virágainak elhelyezésére is sor került, így a város koszorúi mellett, a kőfalhoz kerültek a pártok, civil és polgári szervezetek virágai is.

A vásárhelyi október 23-i ünnepségen az idén 56 éves 1956-os évforduló alkalmából 56 határontúli magyar honfitársunk mondta el az állampolgársági eskü szövegét és vált immáron nemcsak szívében magyarrá. Az eskü szövegét, Berecka Sándor mondta Péterrévéről. Az okiratokat délben szintén ünnepélyes keretek között adták át a Fekete Sasban.

Szombat Mihály