1947 novemberének hetedik napján látta meg a napvilágot Vásárhelyen. Édesapja a Csongrád Megyei Állatforgalmi Vállalatnál dolgozott, váratlan halála után édesanyja háztartásbeliből munkavállaló lett a Fémipari Vállalatnál.

Vásárhelyen, a Szabadság téren laktak, emlékszik rá, ahogy épült a stadion, lovas fogatokkal hordták a földet az építkezéshez. Később Újvároson, a Vörös Hadsereg u. sarkán laktak. A környékben lakó gyerekekkel volt egy közös füttyjelük, amivel játékba hívták egymást, percek alatt összeállt a két focicsapat.

A Rózsa Ferenc utcai iskolába járt, szinte kitűnő tanuló volt, ám a szegény körülmények miatt nem tudott tovább tanulni, viszont a Mérleggyár TMK műhelyébe felvették, és géplakatos szakmát tanulhatott. Akkor már olyan szinten művelte a futballt, hogy néhány meccset játszhatott a megyei ifi válogatottjában.

Katonai szolgálatát Kiskunfélegyházán töltötte, ott is a Honvéd csapatban játszott, ezért aztán sok kiváltságban lehetett része, csakúgy, mint a munkahelyén. Még a szolgálat előtt ismerkedett meg Szakács Évával, de akkor még egyikük sem gondolta, hogy ennek komolyabb folytatása lesz a leszerelése után.

Már házasok voltak, amikor elcsábították a makói csapatba azzal, hogy munkát és szolgálati lakást is kapott. 1971-ben született első fiuk, Attila, a ’72-es árvízi helyzetet ott élte át Kérdő Bálint, míg családját Vásárhelyre menekítették. Rövidesen azonban a foci ismét Vásárhelyre szólította, 1975-ben pedig megkaphatták az igényelt lakásukat, és még abban az évben született kisebbik, Zoltán fiuk. Ebben az évben szerezte meg a játékvezető vizsgáját is.

Játékosként egy sokkal pezsgőbb futballélet részese lehetett, sokkal több csapat volt a megyében, Vásárhelyen is. Játékvezetőként pedig el akarta kerülni azt a hibát, hogy kicsit a hazai csapatoknak fújjon. Így fordult elő néhány olyan eset, hogy forrott a hangulat, mint egy Sándorfalva-Kistelek meccsen, ahol valóban jobb volt a vendég Kistelek, mégis nem sok hiányzott, hogy a sándorfalviak nekiessenek. Azóta is – 37 éve – mondogatja: akkor hagyja abba, ha megverik.

Molnár Attila