A szikla az elmondások szerint három méter magasan emelkedik ki a tengerfenékből, és a tetején kör alakban lerakott kőformációkat láttak a búvárok, mintha tűzrakó helyek lennének. Legjobban a szabályos derékszögek, a lekerekített formák sokkolták a felfedezőket, akik szerint ordít a szikláról, hogy nem természetes képződmény. Az anyaga sem természetes kőnek tűnt, inkább betonra emlékeztetett. Mögötte több száz méteres nyom látszik, mintha becsapódott volna a tengerfenékbe, ahol hosszan csúszott, miközben lefékeződött és megállt. Furcsa módon a környezetében levő szikláktól eltérően nem látszik rajta iszap és más lerakódás nyoma, ez is arra utal, hogy nem régóta fekszik a tengerfenéken.

A felfedezés alaposan megosztotta a világot, sokan voltak, akik gigantikus átverést sejtettek az egész mögött. Nem segített a helyzet tisztázásában az sem, hogy a felfedező csoport vezetője, Peter Lindberg nem volt hajlandó a szikla pontos koordinátáit megadni, és a szonár képétől eltekintve csak a búvárok elbeszélései alapján készült illusztrációkat mutatott róla, fotókat nem. Lindberg ufóra és Atlantiszra is célozgatott interjúkban, valamit geológusokra, akik megvizsgálták a felhozott kőzetmintákat, és értetlenül állnak a jelenség előtt (ezeket a tudósokat sosem nevezte meg). A búvárok nyár közepén visszatértek a sziklához azzal a céllal, hogy dokumentumfilmet forgatnak róla, és mintákat vesznek, hogy kiderüljön az ufó titka.

A rejtélyes sziklából származó mintákat most a stockholmi egyetem geológiaprofesszora, Volker Brüchert vizsgálta meg, és azzal a lendülettel le is lombozta az ufóhívőket. Azt állítja, a kőben semmi misztikus nincsen, egyszerű bazaltkőzet, azaz megszilárdult láva. Ilyen kőzetek nemigen szoktak a tengerfenéken előfordulni, Brüchert professzor elmélete szerint a legutóbbi jégkorszak idején keletkezhetett a szikla, és egy gleccser szállította a tengerbe, ahol aztán elolvadt a jég, ami addig körülvette.

forrás és fotó:index.hu