– A polgári esküvőnk a házasságkötő teremben volt, míg az egyházi esküvőre a Református Ótemplomban került sor – emlékezett vissza a fél évszázada történtekre Joli néni. – Mind a ketten a Hódikötben dolgoztunk, én a konfekcióban dolgoztam, férjem pedig kézi gépes volt a gyárban. A Hódiköt kultúrházában ismerkedtük meg, ahová én a tánccsoportba jártam. Az esküvőre ’62 szeptember 1-jén került sor, a lányom ’63-ban született. Mi heten voltunk édestestvérek, és volt két mostohatestvérem is, így nem volt könnyű az élet kezdéséhez mindent összeszedni, bútorokat, berendezéseket, de akkor is százhúsz fős lakodalmat tartottunk a Vasutas Székházban.

– Hova költözött az ifjú pár?

– Anyósomékhoz, a férjemnek ott volt egy házrésze, de vízért a Tóaljba jártunk, és ’84-ig ott is laktunk. Szépen tudtunk előre haladtunk, volt lehetőségünk túlórázni, munka után otthon varrtam, ebből is volt egy kis bevételünk. Világéletünkben horgásztunk, férjem egy időben a helyi horgászegyesületet vezette is. Amíg nem volt kocsink, addig férjem kismotorral, és meg biciklivel mentünk. Később megvettük a kis Polskit, minden hétvégén horgászni jártunk Szarvasra, a Körösökre, meg a Kurca-torokba is.

– Mi volt a legnagyobb fogásuk?

– Volt egy tízkilós ponty, de akadtak 5-6 kilós busák is.

– Hogyan alakult a család?

– A kislányom, Jolika ’63-ban született, textilipari technikumba járt, azután sok mindent elvégzett, most közös képviselőként és brókerként dolgozik. Férjhez nem ment, továbbra is így, hárman élünk együtt. Az állatokat nagyon szeretjük, a kertben van két hatalmas diófa, amit az terem, azt a cinkék csipegetik fel.

– Mi a titka az ilyen hosszú házasságnak?

– Az, hogy az egyik félnek mindig alkalmazkodni, tűrni kell. Én nem szeretek veszekedni, nagyon ritka az, ha engem kihoznak a sodromból, de az is csak öt percig tart, haragot tartani nem tudok. Anyósomat nagyon szerettem, aki sokat segített bennünket, a házimunka nagy részét magára vállalta.

A Rózsa rendezvényházban megtartott aranylakodalomra a család jött el, több mint negyvenen köszöntötték a jubiláló házaspárt.

– Mit jelent Önnek, hogy húga, dr. Korsós Ágnes Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város címzetes főjegyzője?

– Büszke vagyok rá, hiszen munka mellett végezte el az egyetemet, és szorgalmával jutott el jelenlegi pozíciójában.

Arnay