Pontban este tíz órakor, de váratlanul sötétségbe borult a belváros, szinte csak a városháza toronyórája adott irányfény, persze a tömeg hatalmas sikítással vette tudomásul a sötétséget. Pár perc hatásszünet után ijesztően hangosan durrant el az első rakéta, mely szintén sikítást váltott ki, azonban mindenki kitörő örömmel konstatálta az égi tűzparádé kezdetét – kivéve azt a pár száz denevért, melyek a torony környékéről szárnyaltak el egy tömegben.

Gyorsan pergőtűzzé változott a városháza tornya, mely, most is emlékezzünk rá, milyen jó, hogy ősatyáink igényének megfelelően magasabb, mint a szegedi, majd kiváló helyet adva, ontotta magából a tüzes csodákat.

Az ember azt gondolná, nemigen lehet megújítani a látványt, de erre a pirotechnikusok mindig rácáfolnak, évről-évre előkerül valami új a tarsolyukból. A hatalmas gömbök, melyek vagy a nemzeti színben vagy város kék-sárga színeiben pompáztak, mellett számos újdonság is megjelent. Volt itt seregnyi sivalkodó szellem, könnyű ejtőernyőként alászálló lámpás, óriás csóva és még sorolhatnánk. A végén még maga a torony is tűzbe borult, másodpercenként indultak a görögtüzek. Fotógalériánk pedig talán csak a puskaporszagot és a durrogást nem tudja visszaadni.