1954-ben született Magyary István agronómus és Kovács Katalin pedagógus gyermekeként. Hódmezővásárhelyiként született, és nevelkedett a Teleki utcában Kati nővérével és István öccsével egy polgári házban. Gyermekkora meghatározó személyiségei voltak még B. Szűcs István és Juhász János, velük mindenben együtt voltak, az akkori gázvezeték építéskor együtt mászták meg a munkagödröket. Az óvodából hamarabb hazaszöktek, mint ahogy az oda őket kísérő nagyanyjuk hazaért – nem szerették a kötöttségeket, annál inkább a mozgást.

Még gyerekkorában szomszédjukba költözött Kass Éva, akivel egyidősként hosszú időre szövődött barátságuk, iskolába is együtt mentek, ám a Liszt Ferenc iskolából egy év múltán átkerült a Szent István utcaiba.

A felső tagozatban már nagyon meghatározó volt életében a sport: az iskola csapatának centereként játszott. Jól emlékszik egy meccsre, ahol az esélyes csapat csatárát visszarántotta pólójánál fogva: az a két perc kiállítás megérte a győzelmet. Közben néptáncolt is, Halla Péter és Sisa József voltak táncpartnerei. Néhány alkalommal azért sikerült az iskola mellé is menni osztálytársaival.

Szinte már az iskolában eldöntötte, hogy ő testnevelő akar lenni, így a Bethlen Gábor Gimnáziumban általános tagozatra jelentkezett. Ám mégis az érettségi után egy évet a Növényvédelmi Állomáson töltött, ami szinte meg is tetszett neki, és talán maradt is volna, ha öccse nem jelentkezik a Testnevelési Főiskolára, így az Agrártudományi helyett tartott István fivérével.

A főiskola után nem volt könnyű elhelyezkedni, jó néhány évig napközis tanárként dolgozott a Nagy Sándor utcai iskolában. 1978-ban kezdett dolgozni a Nagy Sándor utcai Általános Iskolában, mint testnevelő tanár. 1980-tól a városi sportegyesület (HVSE) főállású vívó szakedzője lett, női és férfi tőrvívásban az utánpótlás nevelésével foglalkozott.

1989 decemberében megszűnt az akkor állami támogatású városi egyesület, és hogy a nagy hagyományokkal rendelkező vívósport megmaradjon a városban, egy teljesen új egyesületet kellett létrehozni, melynek szervezését felvállalta. Az általa felkért elnökséggel már januárban újra működött a Csomorkány Sportegyesület névre keresztelt vívó szakosztály.

Munkájában nagyban segítette Vecsey Éva, aki sok terhet vett le válláról, az edzőtáborok szervezésekor és lebonyolításában.

2007 nyarán elkészítette az iskolai vívás 2 évre szóló tantervét és tanmenetét, illetve tanulmányt készített arról a programról, mely alapja lett a hódmezővásárhelyi általános iskolák 3. osztályában kötelezően bevezetett tantárgynak, a vívásnak. 2008. január 21. óta főállásban tanítja a képességfejlesztő vívást több iskolában, és másodállásban edzősödik a Csomorkány SE-ben. 

Idén a március 15-i díszközgyűlésen vehette át munkássága elismeréséül a Signum Urbis Honorantis kitüntetést, melyről úgy beszélt, hogy rettentő nagy meglepetésként érte.

Molnár Attila