A Rádió 7 Szőttes műsorában életéről vallva elmondta: édesapját korán, ötévesen elvesztette, nem is sok emlék fűzi hozzá. A családot nagyon megviselte a háborús tragédia, a gazdaság életben tartása végett a szintén megözvegyült nagybátyja családjával hozzájuk költözött, majd néhány év elteltével valóban egy családdá váltak.

A kisiskolás évek nem voltak könnyűek, több kilométert kellett egyedül megtennie az iskolába, mert a környékükről az első évben nem volt más iskoláskorú gyermek. Később a szomszédos Olasz Mihály volt társa, barátja az iskolában. Tizenheten jártak egy osztályba, és ők voltak az elsők, akiket egyszerű kis ballagási ünnepséggel búcsúztattak el a mártélyi iskolából 1953-ban.

A Közgazdasági Technikumba közlekedés szakra jelentkezett, de nem vették fel, csak az iskola statisztika szakára. Ezt azonban nem szerette volna elvégezni, így tavasztól őszig a földjeiken dolgozott már 14 évesen, ősszel és télen az erdészetnél vállalt munkát.

1956 májusától vették fel a Postához kézbesítőnek, ennek a munkának köszönhető, hogy megismerte feleségét az erzsébeti kispostán. Ettől kezdve napi szinten sok emberrel került kapcsolatba, ami az Elekrtofém Ipari Szövetkezet utáni tűzoltó munka során is jellemző volt.

A Hódmezővásárhelyi Tűzoltóságnál 1968. december 16-án kezdte szolgálatát, három nappal később történt az algyői olajkúttűz. A nagy oltási munka harmadik napján már ő is ott volt éles bevetésen, ami akkor nagy küzdelem volt, de ma már jó emlékkel gondol vissza rá.

Főnöke ösztönzésére elvégezte a középiskolát, majd a tűzoltó tiszti iskolát. Hamarosan telefonügyeletes, majd tűzvizsgáló és ellenőr lett.

1990 júniusában vonult nyugdíjba, de hiányzott a közösség, ezért lépett be a Visszhang utcai olvasókörbe, ahol egyre több társadalmi feladatot vállalt. Közben belépett az Ujvárosi Nyugdíjas Klubba, ahol a millennium előtt már klubvezetői feladatokat látott el.

Hat évvel nyugdíjba vonulása után ismét munkát vállalt szabadideje hasznos eltöltése céljából a Csomiép-nél tűzvédelmi poszton.

Feleségével mindig nyüzsgő életet éltek, és még napjainkban is részt vesz az Újvárosi Nap szervezésében. Élénk emlékezete van arról az időről, amikor hiába teremte földjük a búzát, azt be kellett szolgáltatni, és csak jegyre kaptak egy kevéske kenyeret, és milyen éhesen elaludni, éhesen kelni és iskolába menni. Ezért határozták el feleségével, hogy erejükhöz mérten ők is segítik a „Hétvégén is legyen kenyér az asztalon” programot, melynek egyik meghatározó személyisége volt főnöke, Mészáros Antal.

Molnár Attila