Magyarországon az 1930-as évektől „kisgyermekek hete” néven ünnepelték, az ünnepet a háború után, 1950-ben változtatták át egy napra (május utolsó vasárnapjára). Egyes országokban (pl. Lengyelországban) június elsején tartják a gyermeknapot.
Hivatalosan a gyerekek jogairól, problémáiról tárgyalnak a különböző gyermekjóléti szervek, míg az ünnepelteknek egész napos, ingyenes programokat kínálnak, a különböző aszfaltrajzolási versenyektől kezdve,  állatkerti, vidámparki belépőig, stb.


Jó indok arra, hogy a régen látott unokát az ember a hóna alá csaphassa és
csináljunkvalami „titkos” programot felkíáltással, cinkosan összekacsintva (természetesen olyat, amiről a család többi tagja nem tud) köd előttem, köd utánam, irány például egy látogatás valami olyan helyre ahová „nem neked való az drága fiam”  felkiáltással azok agalád szülők nem viszik el azt az áldott  jó gyermeket.

A gyerekek érdeklődéséből kifolyólag a programok tárháza határtalan. Az emberfiának eszébe sem jut a legjobb percében sem, hogy egy mostani kiadású „grimbuszkának” milyen dolgok kötik le az érdeklődését és jelentenek boldogságot.

Egy vidéket csak TV-n látott gyereknek (különösen akkor, ha szülei sem tudják megkülönböztetni a kislibát a kiskacsától) óriási élmény valami vidéki rokonnál testközelből látni, simogatni, dögönyözni a helybéli állatparkot, már amelyik hagyja magát (olcsóbb, mint az állatkert). Értelmesen megmagyarázni, hogy az aprójószág miben különbözik a lendkerekes autótól, avagy a kisliba ütemes nyomkodása nem javítófestéket eredményez! Enni a vidéki finomságokat, eleve kiszabadulva a nagyváros poklából, porából egy kis friss vidéki levegőre. Délidőben a nagyszülőnek is jár a sok fáradtságért mondjuk egy pohár sör!

Este hazatérvén – miután kísérleteket tesznek a szülők a gyerek tisztára súrolására -, elalvásig tart az élménybeszámoló, hogy milyen titkos utakon járt (de ezt ne mondják el senkinek) a galád nagypapával!

És ez csak egy a gyermeknapi programok közül…

Forrás: Családinet