Vásárhelyen számos, a fotográfiával foglalkozó esemény lesz a közeli jövőben – vetítette elő megnyitójában dr. nagy Imre, a Tornyai János Múzeum főigazgatója, bizonyítva, hogy a város a nagy elődök, Plohn József, vagy Lucien Hervé után is továbbra is kötődik a fényképezés művészetéhez.

A bemutatón az Eifert Jánossal beszélgető Dömötör Mihály fotóművész kérdésre, hogy hogyan alakult ki látásmódja, Eifert János elmondta: fiatalként sokat járt a vásárhelyi városi könyvtárba, ahol a nagy festők albumait lapozva érzett rá a kompozíció lényegére, és az Őszi Tárlatokon a vásárhelyi és a vendégkiállító mesterek képei is sokat formáltak látásmódján.

Persze, a fényképezés módja ennél több – szögezte le a művész, hiszen hiába tartja be valaki a kompozíció szabályait, ha nincs mögötte mondanivaló.

Eifert János 17 éven át táncolt a Honvéd Művészegyüttesben, és közben fotózott is, így örökíthetett meg olyan pillanatokat a táncosokról, amelyet csak az érezhet meg, aki maga is belülről átéli a mozdulatok ritmusát. Képei külföldi sikerei válaszút elé állították, s ő a fotózást választotta. Bár sok-sok egyéni és csoportos kiállítás fémjelzi pályáját, ma is büntetésnek érezné, ha nem vehetne kezébe fényképezőgépet.

A fényképez nem a fényképezőgép, hanem a mögötte álló ember készíti – vallja Eifert János, rámutatva: hiába tervezik meg a legkorszerűbb gépeket, a klasszikus fotók, amelyeket a régi masinákkal készítettek, egyre értékesebbé válnak. Mint elmondta, személyesen ismerhette a szintén vásárhelyi születésű Lucien Hervét, akinek kiállítását is nyitotta meg a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökeként a Tornyai János Múzeumban.

Az album olvasói végigkövethetik a fényképezés történetének fejlődését, a fotózási technikákat, a különböző műfajok legfontosabb jellemzőit a tájfotózástól a diaporáma készítéséig, amellyel az alkotó célja, hogy aki örömét leli a fotózásban, az még tökéletesebb képeket készíthessen. Persze, a fényképezés szabályai rugalmasak, akár át is lehet őket hágni – persze csak a cél elérése érdekében – mutat rá a kötet összegző fejezetében a szerző.

Dömötör Mihály és Eifert János az esten egyetértett: bár az iskolában tananyag, mégis, alig van felnőtt, aki akvarellt készít, viszont szinte mindenki fényképez, miközben ennek ismereteit nem oktatják, bár kivételek itt is vannak, Vásárhelyen, a Németh László Gimnázium esetében.

Nézni, látni és láttatni a világot – ez a képíró feladata, s az igazi művész másként látja a világot, mint bárki más, ezért képes azt úgy láttatni, mint ahogyan a szemlélődők azt sosem tették – vallja Eifert János, akinek célja nem az, hogy az ő szemével lássuk a világot, hanem inkább az, hogy saját szemünkkel lássunk úgy, hogy másoknak is új élményt adóan tudjuk megmutatni.

Eifert János elmondta: amennyiben kötete sikert ér el, előkészítik annak bővített kiadását, amelyben lehetősége lesz részletesen megosztani tapasztalatait az egyes műfajok iránt érdeklődő képírókkal.

Arnay