2012. január közepén tájékoztatta Szabó Balázs és akkori bandája a nagyközönséget a feloszlásról, s bár a többi bandatag zenei pályafutásának folytatásáról érkeztek hírfoszlányok, a frontembernek – leszámítva irodalmi és színházi előadásait – nyoma veszett. Azonban a zenei tevékenység is aktívan folytatódott, igaz a próbaterem falai között. Három hete koncertezett első alkalommal az újjáalakult zenekar Budapesten, múlt héten Debrecenben léptek fel, s a következő útjuk tegnap este Szegedre vezetett. Egy egyetemi klubban a vizsgaidőszak előtti nagy hajrában koncertet adni rizikós, így érthető okokból nem tömörült a tömeg hering módjára, mégis betöltötte a teret. A nem éppen szerencsésen választott időszak ellenére megmutatkozó nagy érdeklődés Szabó Balázs zenéjébe vetett rendületlen hitet igazolja, mint ahogy ezt szavaiban is megmutatkozik: „Az az általános tapasztalatom, hogy az embereknek egy része azért jön el, mert kíváncsi, hogy milyen lett az új felállás. A másik százaléka azért, mert azt gondolja, hogy én nem változtam, biztos nem fog csalódni, hiszen a Suhancos óta sem bújtam ki a bőrömből, valószínűleg megint nem fogok váltani.”


Az új banda áthangszerelte a már jól ismert régi számokat, készülőben van az új album is, melynek megjelenése ősz folyamán várható. Ami a hangszereket illeti, a brácsát felváltotta a cselló, melynek gondolata már évek óta foglalkoztatta a frontembert. Más zenei vonalakat képviselnek az új tagok is, s ezt beépítik az új, illetve az áthangszerelt dalaikba egyaránt.

A pénteki koncert sikerét fokozta a zenekar tagjaiból áradó derű, láthatóan teljes harmóniában dolgoznak együtt. Szabó Balázs így értékelte a nagy váltás eredményét: „Én most nagyon boldog vagyok. A másik részéről meg nagyon nehéz érzelmek nélkül beszélni, nem volt könnyű egy ilyen szintű döntést meghozni. Ennek a felbomlásnak rengeteg következménye volt, jó és rossz is. A jó, hogy elindult az életem egy másik irányba, a rossz, hogy mindig le kell zárni egy időszakot, mindig vannak elvarratlan szálak, mindig vannak megbeszélnivaló dolgok. A jövő is hordozza ugyanezt. Egyszerre fájdalmas és szerelmes érzés: meg is viselt, tanított is, kicsit öregedtem is. Hihetetlen mélységek és magasságok vannak ebben.”

Képiró Ágnes