Magyarországról, és általában európai országokból egyáltalán nem egyszerű dolog az amerikai tőzsdére belépő cégek papírjaihoz hozzájutni, főleg ilyen nagy érdeklődéssel övezett kibocsátás esetén, mint a Facebooké – hűtötte le kezdeti lelkesedésünket Somi András, a KBC Equitas vezető elemzője, aki szerint Magyarországon csak néhány olyan befektetési szolgáltató (köznyelven: brókercég) létezik, ami várhatóan képes lesz Facebook-részvények beszerzésére.


Nem tehetjük ki a falra

Egyszeri felhasználóként ebből persze nem fogunk sokat érezni, csak nyitunk egy értékpapírszámlát a kiválasztott cégnél, ráteszünk annyi pénzt, amennyit szánunk a dologra (elvi minimum nincs, de persze a kiszemelt papír jegyzési árfolyama alatt nincs sok értelme), és leadni az igényünket annyi részvény jegyzésére, amennyi ebből kijön. Ez azt jelenti, hogy az előre rögzített jegyzési áron – ami a Facebook esetében ma még nem ismert, de 50 dollár körülire tippelik a pénzpiaci szakértők – veszünk részvényeket. Persze nem garantált, hogy kapunk is, ha többet jegyeznek elő a befektetők, mint amennyit az adott cég kibocsát, elképzelhető, hogy hoppon maradunk, ez már nem rajtunk múlik. Mindenesetre ha sikerült jegyeznünk, a kereskedés első napjától, a pillanatról pillanatra mozgó árfolyamon adhatunk el, vagy vehetünk mellé még papírokat.
További rossz hír, hogy a részvények ma már úgynevezett dematerializált formában léteznek, vagyis régóta nem úgy néznek ki, mint a filmekben. Egy Facebook-részvény csupán adat egy számítógépes rendszerben, nem pecsétes papírlap cirkalmas betűkkel és Mark Zuckerberg meg a milliárdos szobafestő aláírásával, amit eltehetünk a páncélszekrénybe, vagy bekeretezve kirakhatunk a falra. És a kereskedés is csak a legritkább esetben néz ki úgy, mint a tőzsdecápás filmekben, ahol a Wall Street forgatagában hívjuk az éppen három-négy monitort követő és ugyanennyi telefonba beszélő brókerünket, és a tőzsde zsivaját túlkiabálva ordítjuk a fülébe, hogy most adj el mindent. Ehelyett egy webes felületet kapunk (vagy igény szerint egy letölthető klienst), amin látjuk az árfolyamot, és úgy vehetünk, illetve adhatunk el részvényeket, mintha egy számítógépes játék előtt ülnénk. Kivéve persze, hogy itt igazi pénzzel játszunk.

Leadni a százalékot

A lelkes tőzsdecápát persze ez nem tántorítja el, ott lebeg a szeme előtt a Google példája, ahol a 2004. augusztusi jegyzéskor 85 dollárért lehetett részvényt venni, 2007 végén pedig 600 fölött eladni, vagy a Linkedin tavalyi részvénykibocsátása, ahol a nyitás napján reggel nyolckor 45 dollár volt az árfolyam, délben meg 120.
A mértéktelen meggazdagodás álomképét kicsit megzavarja a jutalékok rendszere. A részvényjegyzésért magánbefektetőként nem kell plusz pénzt fizetnünk (illetve ezt átvállalja tőlünk a kibocsátást intéző bank, ami amúgy is óriásit kaszál az egész ügyön), de a kereskedés során aztán minden egyes eladásnál és vételnél ki kell csengetnünk a brókercég jutalékát. Ez a KBC Equitasnál speciel a tranzakció 0,45 százaléka, de minimum 13 dollár, ami jó árnak számít, de a többieknél is nagyjából ebben a nagyságrendben van. Ami azt jelenti, hogy minél kisebb összeggel tőzsdézünk, annál nagyobb részét viszi el a nyereségünknek a jutalék, egészen 2888 dollárig (650 ezer forint), ahol a százalékos érték már alacsonyabb, mint a fix minimum. Ha igazán nagyban játszunk, persze azt a 0,45 százalékot is lejjebb tornászhatjuk. Egy-két részvénynél, pár tízezer forintos nagyságrendnél viszont még nagyon nagy a jutalék, nem biztos, hogy megéri az egész, ha kb. háromezer forintot fizetünk a részvényeink megvételéért és az eladásukért is.

Persze játszhatunk arra is, hogy az árfolyam figyelése, és az „olcsón megvesz, drágán elad” stratégia követése helyett a részvényeink után fizetett osztalékra játszunk. A Facebook esetében ezt nem ajánlja Somi András: nem valószínű, hogy a cég annyira nem fog tudni mit kezdeni a készpénzével, hogy a részvényesei között osztogassa szét, ez inkább a tőzsdén már régóta szereplő, stabil, nagy cégekre jellemző. Hosszú távra érdemes lehet ettől még a Facebookra tenni, ha abban bízunk, hogy öt év múlva a mainál sokkal többet fog érni a papír, ahogy az a Google esetében történt.

forrás és teljes cikk:index.hu