Az új természetvédelmi terület kezelője a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A Pirtói homokbuckás Természetvédelmi Területtel az országos védettséget élvező természetvédelmi területek száma 19-re emelkedett – értesült az Objektív Hírügynökség.

A védetté nyilvánítás célja a Duna–Tisza közi homokhátságra jellemző szélformálta homokbuckavidék formakincsének (futóhomok formák), valamint a természetes és természetszerű élőhelyek és azok élővilágának megóvása.

A Pirtói Homokbuckás TT nemcsak hazai, de európai szinten is kiemelt védettséget élvező élőhelyeknek, nevezetesen pannon homoki gyepeknek és borókás nyárasoknak, illetve közösségi jelentőségű fajoknak ad otthont. Ilyen a csak a Kárpát-medencében előforduló ősszel virágzó, tavasszal termést érlelő homoki kikerics. A meszes homokpuszták szintén bennszülött növényei a homoki bakszakáll, a homoki varjúháj, a homoki imola, és a rákosi csenkesz is tenyészik itt. Számos más fokozottan védett (csikófark, gyapjas csüdfű, bugaci nőszőfű) és védett növényfajnak is otthont ad új védett területünk, mint például a kései szegfű, homoki fátyolvirág, szürke- és fényes poloskamag, de a kevésbé gyakori erdei szellőrózsa és piros madársisak a nyílt területek helyett, inkább már a nyarasok félárnyékában tenyészik. A fajgazdag állatközösség képviselői között is találunk közösségi jelentőségű fokozottan védett (magyar futrinka) és védett fajokat is, mint a Kárpát-medencei bennszülött sisakos sáska, a nem túl szép magyar névvel bíró, de annál látványosabb megjelenésű barbársáska, vagy a pusztai hangyaleső, de olyan madárfajokat is, mint a gyurgyalag és a nyárfák odvaiban fészkelő szalakóta (helyi nevén vasvarjú vagy kékcsóka). A legjelentősebb természeti értékeket őrző területrészt, mintegy 32 ha-on, fokozottan védetté nyilvánították, mely területre a belépés csak a természetvédelmi hatóság engedélyének birtokában történhet.

A védetté nyilvánítást megalapozó kezelési tervet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság készítette elő. A kezelési terv keretbe foglalja azokat a szabályokat, melyek az őshonos élővilág kiemelkedő biológiai sokféleségének megőrzését hosszabb időtávlatban is biztosíthatják. Mindezzel hozzájárulva a Duna–Tisza közi homokhátság még fennmaradt természeti értékeinek a megismertetéséhez, elsősorban a környező településeken élők minél szélesebb köre részére.

A természetvédelmi terület kihirdetésének kronológiája:

– Ternyák Jenő 1988-tól megfigyeléseket, botanikai-zoológiai adatgyűjtéseket végzett a területen. Az ebből készült dolgozata a „Nem védett területek természeti értékeinek feltárása” című pályázaton 3. díjat kapott 1994-ben. A pályázatot a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala írta ki és egy kis füzetben ki is adta a pályázatot.

– 1994 – A védettségi javaslat első felterjesztés a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságra

– 1998 – A Szélkiáltó Természetvédő Egyesület (Kiskunhalas) Dr Hajnal Klárával közös terepi felméréseik alapján védetté nyilvánítási javaslatot terjesztettek fel.

– 2000 – A Környezetvédelmi Alap Céltámogatás (KAC) pályázat keretében a védetté nyilvánítást és kezelési tervet megalapozó átfogó kutatás a Kiskunhalas-Pirtó-Tázlár homokvidék természeti értékeiről. Résztvevők: Futóhomok Természetvédelmi Egyesület (Kisbenedek Tibor, Kovács Éva, Máté András, Sipos Ferenc, Vajda Zoltán).

– 2003 – A védelemre tervezett Pirtói homokbuckás természetvédelmi kezelési terv megalapozó dokumentációjának előrehaladási jelentésének elkészítése. Összeállította a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület (Máté András, Vidéki Róbert)

– 2006- Imrehegy-Pirtó-Kiskunhalasi homokbuckák kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési terület (HUKN20036) Natura 2000) a NATURA 2000 hálózat részeként lett kijelölve

– 2008 – Részletes kezelési terv elkészítése a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságon

– 2008. novemberben területi egyeztetés

– 2012. február 21. a Vidékfejlesztési Miniszter 12/2012. sz. VM rendelettel védetté nyilvánította a Pirtói Homokbuckás TT-t

Forrás: Objektív Hírügynökség