Kedves Hallgató!
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy kis hívő, a másik egy kis szkeptikus. A szkeptikus azt kérdezi:
-Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze – mondja a kis hívő- az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kinn vár bennünket.
– Hülyeség – mondja a szkeptikus. Ez nem igaz. Hogyan néz ki a kinti külső élet?
– Pillanatnyilag még nem tudom – mondja a kis hívő. De biztos sokkal világosabb, mint itt bent. Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal járni.
-Nonszensz, lehetetlen – mondja a szkeptikus. Megyünk a lábunkon és eszünk a szánkon? Micsoda hülyeség. Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne? Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges az élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid.
-Hát persze, hogy működni fog,  csak minden egy kicsit máshogy fog kinézni – mondja a kis hívő.
-Soha sem fog működni – véli a kis szkeptikus. Még soha senki nem tért vissza a születés után. Születés után vége az egésznek. Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra.
– Még, ha nem is tudom pontosan milyen lesz a születés utáni élet- mondja a kis hívő- , de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk.
-Anya? te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a kis szkeptikus.
-Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk – válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
-Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkodik egy pillanatra:
-Néha, amikor nagyon csendben vagyunk hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted amikor megsimogatja a vállunkat – mondja aztán hallkan. Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik.
Kedves Hallgató!
Nem furcsa, hogy csak azért nem hiszünk el dolgokat, mert még nem láttuk saját szemünkkel vagy nem tapasztaltuk saját bőrünkön? Ezzel azt állítjuk, hogy az a kis világ, amit mi átéltünk egyenlő az egésszel. Milyen nevetséges gondolat. Nekem mondhatják, hogy nincs isten. De mint egy kisbaba az anyaméhben én is észrevettem a kis szelíd jeleket és arra a következtetésre jutottam, hogy van Isten. Már alig várja, hogy személyesen megmutassa magát Nekem, ahogy Önök is.