A tárgyak között gondolkodó székek, menyasszonyi ládák, sarokpadok, asztalok, falitékák és fogasok is megtalálhatók. Ezeket szépen rendbe hozták, majd felépítették a kiállítást, mondta el portálunknak Dr. Halmágyi Pál, a József Attila Múzeum igazgatója.

Régen volt már néprajzi kiállítás a múzeumban és igény van rá, hogy a helyiek megismerjék a környék múltját. A menyasszonyi ládákról például sok minden kiderül, évszámok és nevek is szerepelnek rajtuk, csakúgy, mint a gondolkodó székeken. Az igazgató az 1813-as menyasszonyi ládára a legbüszkébb, mely nagyon szép, élénk színekkel van festve. A gyűjtemény pedig a folyamatos gyűjtőmunka eredménye.

A kiállítást Dr. Mód László néprajzkutató, egyetemi tanársegéd, a szentesi múzeum munkatársa nyitotta meg. Portálunknak elmondta, hogy Szentesen is létezett helyi asztalosság és bútorfestő stílus, de erről sokkal kevesebbet lehet tudni, mint a makóiról. Ennek oka, hogy nem maradt fenn annyi tárgyi emlék, hogy az átfogó képet tudjon adni. Ugyanúgy a szentesi mezővárosi lakosság lakáskultúrájának is része volt a festett bútor, ebből a szempontból egyfajta egységes kultúráról beszélhetünk a térségben, de stílusjegyekben különböztek egymástól. A legmeghatározóbb szerepe a térségben Vásárhelynek volt, mind Makóra, mind pedig Szentesre hatást gyakorolt.

 

A tárlat március végéig tekinthető meg.

 

Kovács Péter