Voltaképpen még a hetvenes évek elejére nyúlik vissza a Wesselényi iskolában a felnőttoktatás. Akkoriban Sipos Mihály zsombói tanyagazda, miután elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát Kisteleken, úgy látta, szélesebb körben lenne szükség a tudás elmélyítésére, ezért egy Kertbarát Kör szervezésével meghívta előadni az általa megismert előadókat az akkor még működő Wesselényi tanyai iskolába Zsombó és Szatymaz között félúton. Kovács Álmos és felesége tanított a Wesselényi tanyai iskolában, rendes nappali elemi oktatás zajlott, ám téli estéken főként a mezőgazdasági témák kerültek terítékre felnőtteknek.

Az első tanyakönyvéhez gyűjtött anyagot Horváth Dezső, amikor már azt tapasztalta, hogy számos TV-ben látott, rádióban hallott témához lenne kérdésük a tanyán élőknek, de azokat nincs alkalmuk feltenni. Később a kertbarát köri foglalkozásra betérvén említették neki, hogy elég lenne kétévente is egy-egy foglalkozás, hiszen annyi dolgot tudnak már, hogy nincs olyan téma, ami érdekes lenne. Ez a két dolog ellent mondott egymásnak, és úgy gondolta, olyan előadókat kell meghívni, akik nagyon jó szakemberek, előadók, és meglátása szerint szót fognak érteni a zsombói termelőkkel, így kezdett el kutatni ismeretségi köréből.

Horváth Dazső szervezésében Barabás Zoltán európai hírű gabonakutató jött elsőként számításba, aki első körben azzal utasította el, hogy belátható időn belül nem lehet a búzát keresztezni az őszibarackkal. Végül mégis meggyőzte, mégpedig úgy, hogy 3 órára ellátogattak Sipos Mihályék tanyájára, ott öt perc elteltével már úgy beszélgettek a házigazdával, mint akik gyerekkori ismerősök lennének, majd a háziasszony megkérdezte, hogy mennyi a búza szeléntartalma. Bár fejből nem tudta a választ, de ebből már Barabás Zoltán is látta, hogy van értelme, fogadókészsége az előadásoknak. Szabad János, a múlt héten Etiópiában elhunyt Szabad Gábor édesapja volt a második előadó, aki a rovarvilág szakértőjeként ismert.

Akkor még nem népfőiskola volt a zsombói felnőttoktatás formális neve, de politikai törekvés volt azok kialakítására, hogy az állami kisgazdaságok modernizálását meg tudják valósítani. Bogyiszlón látogatták meg az országosan legjobbnak tartott népfőiskolát, ahová fővárosi előadók érkeztek, közben pogácsával, borral kínálgatják a hallgatókat – mondták el nekik a vendéglátók. Mint Horváth Dezső mondta: hazaúton egymás között megállapították, hogy ezek egyike sem lenne célravezető, mert fővárosi előadókat nem tudnának finanszírozni, valamint belátható időn belül nem keresztezhető a tudomány a pogácsával és a borral.

Viszont Sipos Mihály ötlete szerint egy évzáró során jöhet a pogácsa és a bor, így tartanak az óta is évzárót, valamint rádöbbentek, hogy ők már régen népfőiskolát csinálnak, csak nem tudtak róla és nem az volt a neve. Így kapott nevet a „felcseperedő gyermek”, és lett megőrizve az iskolaépület nevét Wesselényi Népfőiskola.

Idő közben a mezőgazdaság mellett helyet kapott az irodalom, a művészet is többek között. Horváth Dezső úgy fogalmazott, akkoriban felhígult a magyar kultúra az alternatív és határtudományokkal, de igyekezett azokat távol tartani, így napjainkban is a tudomány élvonalába tartozó, elérhető előadókat igyekeznek meghívni.

Gyuris Zsolt polgármester úgy fogalmazott, talán nem is hinné az ember, ha saját szemével nem látná, hogy egy ilyen alulról szerveződő ismeretterjesztő fórum, mint a Wesselényi Népfőiskola, az elődjével, a Kertbarát Kör szerveződésével együtt ennyi éven keresztül életképes lehet, sőt, semmit sem vesztett értékéből, fontosságából.

Molnár Attila