A Szőttes vendége elmondta családja és jó maga erdélyi származásúak, Csíkszereda melletti kis faluban Madéfalván éltek szüleivel és Zoltán nevű testvérével. A háború vihara nem kímélte a családjukat, édesapja a Don-kanyarban tűnt el, édesanyjával pedig, mint menekültek érkeztek Miskolcra, ahol is testvérével együtt éltek.

Szigorúságban nevelkedtek és korán kiderült, hogy az egészségüggyel egy életre való kapcsolatba került. Miskolc után Szekszárd és Nagykanizsa a következő állomás, ahol képesítést szerzett, mint ápolónő.

Férjhez ment és Ágnes Mária nevű lánya született, de három év után elváltak, így nagymama segítségével nevelte tovább leányát. Sopronban találkozott igazán a szerelemmel, melynek eredményeképpen házasság következett és megszületett Zoltán nevű fiúk.

Az Erzsébet Kórház-Rendelőintézetben 1979-ben kezdett dolgozni a gyermekosztályon, majd későbbi időkben körzeti nővérként végezte munkáját. Ötvenkét év után ment nyugdíjba és ezután az olvasókörökben tevékenykedett, mint vezető és szervező.

Ágnes Mária nevű leánya postatisztként dolgozott, jelenleg Németországban él, ahol Franciska Ágnes nevű lányával, aki nagymamává tette Máriát, majd dédunokája Dorotea megszületésével boldog dédivé.

Fia Koncz Ernő Zoltán technikusi képesítés mellett informatikát tanult, jelenleg ő is Németországban él és még nem kötötték be a fejét.

Lassan hetven leszek-mondta -de emberek nélkül nem tudok élni. Meghatottan beszélt a Hódtói Olvasóköri évekről a rendezvények sokszínűségéről, és azokról az eseményekről, amelyek a nyolc év alatt megvalósultak.

Jelenleg is a Belvárosi Olvasókör nyugdíjas klubját vezeti, és tele van tervekkel a jövőt illetően a műsorban rengeteg telefonáló és SMS bizonyította, hogy élete kissé árnyékos volt, de fény és a szeretet mindent felül ír.