Gregus Máté életét, munkásságát és közéleti szerepvállalását elevenítette fel kerekasztal-beszélgetésen unokája, Kokovai Istvánné Gregus Mária, Szenti Tibor író, néprajzkutató és Vincze Gábor, az Emlékpont történésze. A beszélgetés hátteréül a „homok apostoláról” szóló időszaki kiállítás szolgált.

„Vallásos, jóindulatú ember volt” – így jellemezte idősebb Gregus Mátét Kokovai Istvánné Gregus Mária, aki azt is felidézte, hogy nagyapja fiókjában mindig volt egy kis cukorka a gyerekek számára, ami sokkal nagyobb dolognak számított akkor, mint ma. Arra nevelte a gyerekeit, unokáit, hogy tudjanak dolgozni és szeressék a munkát. „A mai gyerekeknek jobban meg kellene becsülniük, hogy mit jelent egy darab kenyér” – jelentette ki a visszaemlékező.

Szenti Tibor 1972-ben országos néprajzi pályázatra készítette el a Tanya című beadványát, amellyel első díjat nyert. Nagy Gyula néprajzkutató munkatársa lett, és Orosházára környékén tapasztalta, hogy ott is mennyien ismerik Gregus Máté nevét. A Gregus családnak kettős megítélése volt. Azok az emberek, akik nem boldogultak, irigykedtek, és amikor megtehették (1948/49-től), gáncsot is vetettek nekik. Sokan viszont a jobbító törekvések mellé álltak, mivel látták, hogy a nyomorúságos talajból milyen Paradicsomot lehet teremteni. Próbálták utánozni a mintagazdát.

Kokovai Istvánné Gregus Mária beszélt édesapjáról, ifjabb Gregus Mátéról is, aki tovább fejlesztette az örökölt gazdaságot. Gyümölcsfákat ültetett, amikor nem sokan mertek ezzel próbálkozni, és szívesen adott tanácsot és facsemetéket is a többi gazdálkodónak, még ha a fa árával gyakran adósok is maradtak. Mária néni felidézte a régi majálisokat is, amelyeket ott tartottak a gyümölcsfák között, és amelyekre Vásárhelyről és Szegedről is vitték a gyerekeket.

Kokovai Péter