A Szegedi Tudományegyetem és az Emlékpont közös szemináriumán január 4-én késő délután Kovács Szilvia, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetének tudományos munkatársa beszélt arról, hogyan alakult ki a nomád életforma, milyen típusai vannak, és kiemelten szólt az eurázsiai vagy lovas nomadizmusról, annak jellemzőiről.

Az előadó fő szándéka az volt, hogy bemutassa, milyen kép él az emberekben a nomád népekkel kapcsolatban, és hogy ezek a toposzok mennyire állják meg a helyüket az írott források és a régészeti leletek tükrében.
A nomádokat úgy képzeljük el, hogy bőrruhában járó, sátorban lakó, főleg állattartással foglalkozó, meglehetősen primitív emberek, még a XIX. századi szakirodalomban is ez szerepelt. Azonban Kovács Szilvia leszögezte: „Egész egyszerűen más kultúráról és más civilizációról van szó. A sztyeppén egészen az ipari forradalomig ez volt az egyetlen fenntartható civilizáció.”

Elterjedt tévhit az is, hogy nem voltak városaik, azonban ez nem igaz. Az egyetemi tanársegéd példaként említette a kazár Sarkelt és Etilt, a mongol Karakorumot, hozzátéve, az ujguroknak, a türköknek és a szkítáknak is több városuk volt. Ezek nem mindegyike a mai értelemben vett város, de vannak, amelyek ma is megállnák a helyüket városként, hiszen gazdasági, adminisztrációs és kulturális központok voltak.

A hallgatóság az elmondottak mellett képek segítségével is bepillanthatott a nomádok életébe, továbbá ezeknek a népeknek a zenéjéből is ízelítőt kaphatott.

Kokovai Péter