Régi paraszti hagyományok szerint az újévi jókívánságoknak nagy jelentőségük van, befolyásolják a következő évi munkát, a termést, az újévi cselekedetek hatással vannak az egész évre. Így a szilveszteri újévi ételek is a jövőt meghatározó tulajdonságokkal bírnak. Szilveszter estéjén nem szabad malacot enni, csak halat, nyulat, őzet, szárnyast, ugyanis a hal elúszik, a nyúl, az őz fürge lábaival elszalad, a szárnyas elrepül az óesztendő minden bajával együtt. Újév napján viszont fő étel a malac, mivel orrával előre túrja a szerencsét, míg a szárnyas elkaparná azt. A lencse, a bab sok pénzt, szépséget hoz annak, aki újévkor bőségesen fogyasztja.

Pónilovas Mihály Lacika így mesélt.

„Gyerökkoromba nagyon nagy ünnep vót a szilveszter, korán el köllött végződnünk, és akkor möhettünk az esti istentiszteletre, a hálaadásra, caflattunk akkor kifele. Csicsatérről jártunk befelé vagy harmincan. Az ételöknél mög ciböre volt, azt kaptunk ebédre, de édesanyám sütött még kalácsot, és ennyi volt csak.”

–         Mi volt az a cibere?

„A ciböre az asztalt szilva volt, mög aszalt meggy, ahol jobb módúak voltak. Volt még alma is, azt elszelték és mögaszalták nyáron, vászonzacskóban rakták. Ilyenkor mög kimarkolt belőle édesanyám, na nem sokat, néhogy léhízzunk és akkor felfőzték, olyan lött mint most a befőtt.”

Ezt kaptunk olyan 2-3 óra fele, de reggelre időbe be köllött fűteni a kemencét, hogy elkészüljön a kalács. Aztán elmöhettünk a misére, 5-6 órára vége volt, és lehetött utána aludni, pihenni, ezzel be is vót fejezve.”

–         Aztán, ahogy teltek az évek?

„Mikor fölcseperedtünk, löhettem vagy 18 éves, elmöhettünk szilveszterözni, de akkor is ugyanúgy indult minden, korán föl köllött kelni, elvégeződni 3 órára, aztán möhettünk be a faluba. Gumicsizmába, esőbe sárba, de vittük a jó cipőt mög a szép ruhát. Möntünk a templomba, az óáldásra, beszámoltak, hogyan zajlott az év, mennyi halott, mennyi esküvő egyebek voltak, majd annak vége volt 6 órára. Otthagytuk valakinél a biciklit aztán löhetött mönni a Nagyházba a bálba, táncolhattunk röggelig, vagy ki meddig bírta.”

Lacika még elmondta, mostanában már ugyanolyan nekik a szilveszter is mint bármelyik nap, a kedveskedés a reggeli jókívánságban meg pusziban ki is merül, de az idén is főznek kocsonyát, ami mindig a felesége „reszortja”.

 

Hogy milyen is a jó kocsonya?

A jó kocsonya a sertés porcos, bőrös, enyvanyagokban gazdag részeiből készül. A hozzávalókat gondosan megtisztítjuk, a bőröket megkaparjuk, ha szükséges, megperzseljük. Ezután annyi vízben, hogy bőségesen ellepje, a sertéscombbal, a megtisztított zöldségekkel, a hagymával, a fokhagymával együtt, sóval és egész borssal ízesítve feltesszük főni. Miután felforrt, leszedjük
a képződött habot, majd lassan, gyöngyöztetve mintegy 4 órán keresztül főzzük. Akkor jó, ha a leve a felére apadt, és a csontokról a hús meg a bőr szinte magától leválik. Ezután levesszük a tűzről, kicsit állni hagyjuk, a tetejéről
leszedjük a felesleges zsírt.
A kocsonyát leszűrjük, a benne főtt húsokat kisebb darabokra vágjuk, és elosztjuk a tányérokban. Rámeregetjük a leszűrt kocsonyalevet, és hideg helyre
tesszük, hogy megdermedjen.

A székkutasi kocsonya ettől abban különbözik, hogy zöldség nincs benne, csak fokhagyma és bors, valamint a sertéscomb is csak apró darabokba kerül bele.

Lejegyezte : Szombat Mihály