Az ország 3.209 településén 5 többség állami tulajdonban lévő, továbbá 2 fővárosi és 390 önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltató biztosítja a víz- és csatorna szolgáltatást. A hét nagy cég látja el a lakosság 35 százalékát, míg a 65 százalékot az önkormányzati társaságok.
A javaslat szerint a jövőben egységes elvek mentén történne a kommunális szolgáltatás, de az egyes szolgáltatók – üzemeltetésre – vagyonkezelésbe, koncesszióba vagy bérbe adhatják eszközeiket. Ennek legrövidebb ideje 15 év, míg a leghosszabb 35 év lehetne. A szolgáltatás nyújtását felügyeleti engedélyhez kötik.
Az árhatósági jogkör központosítását – az önkormányzatoktól való elvételét – azzal indokolja a javaslat, hogy ezzel az kikerül a helyi politika alól, ahol a víz- és csatornadíj alacsonyan tartása az érdek, miközben az nem fedezi az amortizációt és a fejlesztéseket. Az energiahivatal az árképzésnél ezeket, sőt a szerény nyereséget is kalkulálja az árban.
A szolgáltatóknak 15 éves gördülő fejlesztési tervet kell készíteniük, amit minden évben bemutatnak a felügyelő hatóságnak, amely azt jóváhagyás után ellenőrzi is.
A társaságot a felügyeletért díjat fizetnek. Előbb a megadott képlet alapján ki kell számolni a felhasználói egyenértéket, majd azt kell megszorozni 150 forinttal.
Amennyiben valamely szolgáltatónál veszélybe kerül a szolgáltatás, a hivatal közérdekű üzemeltetőt jelöl ki.
A díj továbbra is két részből állna: az alapdíjból és a fogyasztással arányos díjból.
A lakossági fogyasztónál – amennyiben 60 nappal késik a díjfizetéssel – szűkítővel korlátozható a fogyasztás, de előre fizető mérő felszereléséről is meg lehet állapodni a fogyasztóval. A lakossági díj alacsonyabb lehet a nem lakosságinál, de ez utóbbi csoportba tartozók az előbbiek díjának legfeljebb a másfélszeresét fizethetik. A nem lakossági fogyasztók víziközmű-fejlesztési hozzájárulást is fizetnek.

Forrás: MTI