Lázár János csütörtökön úgy fogalmazott: húsz év után jutott el oda a magyar törvényhozás, hogy elkészült az a törvényjavaslat, amely bizonyos igazságot szolgáltat. “Kimondatik végre, hogy a Kádár-rendszer egy bűnös rendszer volt, hogy a kommunista diktatúrának igenis voltak áldozatai, és a bűnök elkövetőit jóvátételre, a bűnök jóvátételére kell kötelezni” – mondta.

A politikus hangsúlyozta: 55 év távlatából el kell döntenünk, hogy melyik oldalon állunk, ki kell mondanunk, hogy hová tartozunk, hová húz a szívünk, és mit vállalunk, az elmúlt 55 év melyik örökségét, a térnek melyik felét, és a fegyver melyik oldalát. Azt az oldalt, ahol a ravaszt húzták, vagy azt, ahol azok voltak, akikre céloztak – fogalmazott.

Lázár János arról is beszélt, hogy a megtorlásnak “tervrajza” volt 1956-ban. Mint kifejtette, Kádár János és megbízói is tudták, hogy “ha nem váltanak a megtorlás magasabb fokozatába, akkor a legyőzöttnek hitt magyarság márciusban tényleg újra kezdi”. Ezért a konszolidáció hetei után erős üzenetet kellett küldeni azoknak a magyaroknak, akik hittek az újrakezdés lehetőségében. Ezért ismételték meg országosan a Nyugati pályaudvaron – főpróbaként – leadott sortüzet – mondta a frakcióvezető.

Az ünnepségen Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz), Salgótarján polgármestere a város történetének legsötétebb, legtragikusabb napjának nevezte 1956. december 8-át. Mint felidézte, azon a szombaton a pufajkások előre kitervelten lőttek a békésen tüntető tömegbe, majd a kiadott kommunista közleményben az állt, hogy a tüntetők gránáttámadást intéztek, és tudatosan provokálták a szovjet barátokat.

Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke a megemlékezésen hangsúlyozta: ki kell mondanunk, hogy nincs bocsánat arra, ami itt és akkor történt. Indokolatlan. Iszonyatos mészárlás volt, elévülhetetlen bűntett, még akkor is, ha egyesek újabban megint mentegető magyarázatokat találnak ki, miközben a megbocsátást és a felejtést szorgalmazzák – tette hozzá.

Salgótarjánban 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek a Vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A hivatalos adatok szerint 33 férfi, 11 nő és két fiúgyermek halt meg, 80-an megsérültek a sortűz következtében, de a kutatások ellenére máig nincsenek pontos adatok. A Pofosz 131-re teszi az áldozatok számát.

(Forrás: MTI-fidesz.hu)