A Junior Príma Díj tudósok kategóriájában idén a Mars kutatását is díjazták: Sik András geográfus, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének tanársegédje kapott elismerést, aki a Mars felszíni formakincsét elemzi űrszondák felvételei alapján. A szakembert az eddigi legfejlettebb Mars-járó, a Curiosity startja előtt kérdeztük arról, miért kutatja az ember a vörös bolygót.

Mi a legvérmesebb reménye a Mars Science Laboratory eredményeivel kapcsolatban, és mivel lenne már elégedett?
Sik András: Éppen az, hogy szenzációs asztrobiológiai felfedezéssel nyitja meg a bolygó kutatásának új korszakát: a jelenlegi környezet lakhatóságának, illetve a múltbeli élet nyomainak tanulmányozása közben felfedezi valamilyen Földön kívüli életforma szerves anyagának fosszilizálódott maradványait – vagyis hogy egy úgynevezett biomarkert, egykori életet jelző anyagot talál! De persze már az is elégedettségre adna okot, ha a szerkezetnek sikerülne épségben elérnie a felszínt az új leszállási módszerrel, s tudományos berendezéseivel megvizsgálhatná a Gale-kráter üledékes rétegeit.

Mikor tekintené kudarcnak a küldetést?
Ha semmilyen új ismeretet nem szereznénk ahhoz képest, amit a Spirit és az Opportunity Mars-járművek küldetései során tudtunk meg a bolygó múltbeli fejlődéstörténetéről. Ám ha esetleg így alakulna, amit szinte kizártnak tartok, akkor az leginkább a leszállóhely-választás elhibázottságát jelentené, nem pedig a mérnöki teljesítmény vagy a tudományos program kudarcát.

Ön szerint mi a Mars-kutatás három eddigi legfontosabb eredménye?
A bolygó tanulmányozásának legizgalmasabb kérdései egyértelműen a vízhez, illetve az életlehetőségekhez kapcsolódnak, s az utóbbi években szinte egymást követték a jelentős eredmények ezekben a témakörökben.
Az egyik kiemelkedő felfedezés a kilenc éven át hűséges szolgálatot teljesítő Mars Global Surveyor keringőegység érdeme, ugyanis az ősi felszínek kiszáradt csatornái mellett végre olyan vízmosások is hemzsegtek a felvételein, amelyek geológiai időskálán mérve rendkívül fiatal, néhány ezer-néhány millió éves képződmények. Ez pedig nyilvánvalóan arra utal, hogy nem csak a Mars-történet múltbeli, nedves időszakában alakíthatta folyékony víz a tájak formakincsét, hanem speciális körülmények esetén akár az égitest jelenlegi, fagyos-sivatagos felszíni környezetében is előfordulhat.

Hasonlóan fontosnak tartom, hogy a Mars Express keringőegység kis mennyiségű metán jelenlétét mutatta ki a bolygó légkörében, amelynek forrása egyelőre még ismeretlen, de földi analógiákból kiindulva vulkáni tevékenység vagy talán valamilyen biológiai aktivitás lehet. S végül a Phoenix leszállóegység is megkerülhetetlen mérföldkő, mivel a keringőegységekkel végzett közvetett, vagyis távérzékeléses vizsgálatok, valamint a múltbeli víznyomokat kereső marsi felderítő járművek után végre közvetlen, vagyis anyagvizsgálati, terepi módszerekkel igazolta, hogy napjainkban is található vízjég a felszínközeli rétegekben – így lezárta a marsi vízkeresés hosszúra nyúlt évtizedeit!

Meg tudja becsülni, hogy nagyságrendileg mennyit költött az emberiség a Mars kutatására az elmúlt egy évtizedben?
Hazánk űrkutatási kiadásaihoz képest elképzelhetetlenül sokat, ám az Európai Ûrügynökség vagy a NASA teljes költségvetésében ez egyáltalán nem kiemelkedő tétel. Ha számszerűsíteni próbálom, hét különböző, ember alkotta űreszköz érkezett a vörös bolygóhoz: az amerikai 2001 Mars Odyssey keringőegység, az európai Mars Express keringőegység és vele együtt a Beagle-2 leszállóegység, majd a Spirit és az Opportunity marsi felderítő járművek, az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter keringőegység, valamint a szintén amerikai Phoenix leszállóegység. Mivel küldetésenként 0,5-1 milliárd dollár közötti összeg tűnik reális becslésnek, véleményem szerint az évtized “Mars-rezsije” nagyságrendileg 1000 milliárd forint lehet.

forrás és teljes cikk:origo.hu