A Manchesteri Egyetem, valamint a berlini Humboldt Egyetem kutatói a háromdimenziós felvételeken vették észre az alig 176 mikrométeres (1 mikrométer a milliméter ezredrésze) atkát, amely egy pók hátán “lovagolt”.
“A komputer tomográfia segítségével virtuálisan leválasztottuk az atkát a pókról, hogy azonosíthassuk az ízeltlábút. Ez a ma is élő Histiostomatidae-család legrégebbi ismert képviselője” – hangsúlyozta David Penney, a Manchesteri Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
Mint kifejtette, a borostyánnak köszönhetően sok minden megtudható a korabeli ökorendszerekről, arról, hogy milyen kölcsönhatásban voltak egymással a rovarok. A legtöbb esetben azonban a borostyánban lévő fosszíliák csak egy-egy rovart tartalmaznak, de ha többet is csapdába ejtett egykoron a fenyőgyanta, életükben semmi közük sem volt egymáshoz.
“Ebben az esetben a forézis, azaz a vitetés példáját látjuk, amikor egyik rovar a másikkal szállíttatja magát. Ez a lelet azt jelenti, hogy az atkáknál minimum 50 millió éve fejlődött ki az +autóstoppolás+ szokása” – magyarázta David Penney.
Jason Dunlop, a Humboldt Egyetem kutatója azt emelte ki, hogy igen ritkák a fosszílizálódott atkák.
“A korszerű képalkotó eljárásoknak köszönhetően gyarapíthatjuk tudásunkat, megismerhetjük az őskori atkák testfelépítését, sajátosságaikat. Ugyanúgy vizsgálhatjuk a fosszílizálódott atkákat, mint tesszük ezt a modernkori élő szervezetekkel, amelyeket elektronmikroszkóp segítségével vizsgálunk. Az ilyen kutatások segítenek lebontani a paleontológia és zoológia közötti válaszfalakat” – fogalmazott Jason Dunlop.

forrás:MTI