A szovjet beavatkozás háborús állapotokat teremtett Budapesten, a főváros úgy nézett ki, mint 1945-ben az ostrom után. A szovjetek nem válogattak katonai és polgári célpontok között, lőttek mindent, ami eléjük került idézte fel az 55 éve történteket dr. Marjanucz László. Az SZTE BTK Történeti Intézetének Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője hozzátette, az elfogott magyar katonákat mindenféle ítélkezés és tárgyalás nélkül helyben kivégezték. Ez, mint fogalmazott, részben azzal is magyarázható – mint az mostanra kiderült -, hogy a szovjet katonákkal, akiket jórészt Közép-Ázsiából hoztak ide, elhitették, hogy ez a harc a II. világháború folytatásaként is felfogható.

A szakember a Megyeháza előtt tartott megemlékezésen arról is beszélt, hogy ez egy dicsőséges bukás volt, mert egyrészt a magyar forradalomnak és szabadságharcnak köszönhetően a kommunista ideológia óriási hitelvesztésen ment keresztül, másrészt bebizonyította ország és világ előtt, hogy a Szovjetunió által kiépített kelet-európai kommunista rendszerek valójában népellenes, korrupt, és életképtelen diktatúrák, harmadrészt pedig, mint a török időkben, 1956-ban is Európa védőpajzsa voltunk, tettünkért nem vártunk jutalmat, az a magyarságunk méltóságának és értékének erősödése volt.

A Rákóczi téri koszorúzást a Koltay Gábor rendezte emlékműsor követte a Magyar Pieta 1956 szobornál a Fogadalmi templom mellett, majd dr. Kiss-Rigó László megyés püspök celebrált emlékmisét a Dómban, végül pedig levetítették a Duray Miklósról készült, A szabadság ára c. dokumentumfilmet a Belvárosi moziban.

Csongrád Megyei Közgyűlés Sajtószolgálata