A gyász fájdalma a legmélyebb emberi fájdalom, amely összetörheti, de föl is ébresztheti bennünk a lelket, tisztító és fölemelő fájdalom is lehet. Ilyenkor lepleződik le egy élet titka, életünk értelme. Boldog az az ember, aki az apostollal utolsó óráján elmondhatja: a jó harcot megharcoltam, a hitet megtartottam, készen vár rám az igaz élet koronája. Fölfedezhetjük egy élet lényegét, sorsdöntő tényeit, igazságát, jelentőségét. Örök végérvényes fény vetődik az elhunyt életére. Mi már ebben a fényben látjuk és értékeljük életét.
Ki volt Janovics István, és most milyennek látjuk? Kántor és óvónő szülőkkel a négy testvér szerető családi körben nőtt fel. Már hét évesen nagy hatással volt rá a templom orgonája, énekkara. Hamarosan kiderült zenei tehetsége, a templom kórusán a kántor mellett állt, figyelt és tanult. Szegeden a tanítóképzőben szerzett diplomát. Budapesten szenvedte el a háború borzalmát. Megrendült lélekkel végezte a háborús áldozatok temetését. 1947-ben a belvárosi templom kántora és karnagya lett bár ekkor fölvillant a lehetőség Ilosfalvy Róbert barátjával operaházi karriert befutni. De ő másként döntött. Fölismerte, hogy Isten áldotta meg kiváló tenor hangjával, énekhanggal, hallással és kiváló orgonajátékkal, és ameddig csak képes Isten szolgálatára akarja ezt fölhasználni. Ha kellett, az 50-60-as években nehézségek közepette is szolgálta egyházközségét. Ezt 2007-ben gyémánt diplomával jutalmazták. Lelkiismeretes, fegyelmezett és alázatos szolgálata különösen is megmutatkozott házas és családi életében. Hite és áldozatos szeretete, családja iránt érzett feltétlen szeretete, minden nehézségen átsegítette. Első feleségét halálos betegségében is szerette és ápolta. Zsuzsa leányát egyedül, a legnagyobb szeretettel nevelte föl. Második feleségét is halálos betegségében odaadóan végtelen kitartással ápolta, és Péter fiát is egyedül nevelte föl.
Ismerősei, barátai, egyházi és a város vezetősége mindig elismerte kiváló áldozatos szolgálatát és kötelességteljesítését, hitvestársi- baráti- emberi szeretetét, ezt 1994-ben Pro Urbe díjjal, 2007-ben pedig `A város díszpolgára` kitüntető címmel jutalmazta. Élete utolsó két évében számos betegség megállásra kényszerítette. Ezt is megnyugvással, derűsen, szelíden, engedelmesen és tiszta emberséggel, hittel és erős lélekkel viselte.
Családja, egyházközsége, a város vezetősége és polgárai tisztelettel és hálás lélekkel adják meg neki most a végső tiszteletet. Kántor Úr életének tanúságtétele erőt ad nekünk ahhoz, hogy mindannyian értelmesen és hívő lélekkel küzdjünk életünkben és hozzuk meg a felebaráti szeretet áldozatát és teljesítsük kötelességünk feladatait. Tudjuk, hogy az Örök Élet Istene tanúja életünknek, küzdelmeinknek és szeretetünket boldogító szeretetével viszonozza. A föltámadt Urunk mondotta, aki bennem hisz az nem lát örök halált. Nyugodjon örök békességben!

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata
Hódmezővásárhely Római Katolikus Plébániái