— Bocsánat, kicsit porosak, sárosak lettünk, most jöttünk gesztenyegyűjtésből — mentegetőzik a szolnoki Lakatos László, az egyéves Levente apukája. A kisfiú kipirosodott arccal, kacagva ront be a lakásba, látszik, remekül telt apával az elmúlt pár óra. De Levente nemcsak ezt a délutánt tölthette együtt az édesapjával, hanem az elmúlt fél évben minden napot. A Lakatos család ugyanis úgy döntött, kivételesen anya megy vissza dolgozni, és apa marad otthon gyesen a kisfiúval.

— Sokat gondolkodtunk ezen. Mivel messze elmaradt a tanári fizetésem a feleségem banki bére mellett, a józan ész azt diktálta, én jöjjek gyesre Levivel. Vallom, egy apa ugyanúgy tudja gondozni gyermekét, mint egy anya — mondja László.

— Ha nem jobban! — teszi hozzá Czuczu Tiborné védőnő. A 38 éve a pályán lévő szakember szerint az apukák sok esetben kiegyensúlyozottabbak az anyukáknál. — Az állapotosság kilenc hónapja a nőknél esetenként fokozott aggódással telik, és ez szülés után is folytatódhat. Az apukák a realitás talaján állnak. Támogatom, hogy a férfiak is elmehessenek gyedre az újszülöttel, bár manapság ez még kuriózumnak számít — mondja a védőnő, akitől megtudjuk, az elmúlt évtizedekben egyetlenegy apuka vállalta Szandaszőlősön, hogy pár hónapos kislányával otthon marad, de a belvárosban sincs ez másként. Nagyobb gyermekekre szívesebben vigyáznak a férfiak, de ők sincsenek sokan, évente csak egy-két apa megy gyesre.

— Végül is nem csodálkozom ezen, a mi életünk is megváltozott. Barátaink eltávolodtak, nem értették, miért nem megyek velük szórakozni esténként, nálunk miért húzzák le a rolót este fél nyolckor — magyarázza az apuka, aki szívesen mesél napirendjéről: — Délelőttönként felöltöztetem Levit, majd főzök valamit. Nem jövök zavarba, ha a piszkos pelenkát kell lecserélni, ha a beteg gyermeket kell ellátni, ha fürdetni kell. Délután játszótérre megyünk. Emlékszem, milyen zavarban voltam az első alkalommal, amikor láttam az anyukák csodálkozó tekintetét a téren. `Biztos hétvégi apuka` — véltem felfedezni a szemükben, bevallom, zavarban voltam. Idő kellett nekem is saját szerepem elfogadásához, ez egy hosszan tartó folyamat. Mindennap eszembe jut most is, vajon jól döntöttünk-e, hogy a kisfiunk nem az anya mellett van? — kérdezi önmagától László, aki mások szemében szokatlan mindennapjairól, dilemmáiról egy internetes újságnak is ír.
Egy másik (neve elhallgatását kérő) szolnoki apuka, aki kétéves kislányával maradt otthon, kapott hideget-meleget. — Ismerőseink úgy gondolják, oda a férfi voltom. Mert egy apának a kenyérkeresés, nem pedig a pelenkázás a feladata. De soha, egy percig nem bántam meg, hogy így döntöttünk. Kár, hogy ezt a meseszép időszakot csak kevés férfi élheti át a gyermekével. Én a szerencsések közé tartozom.

— Bocsánat, kicsit porosak, sárosak lettünk, most jöttünk gesztenyegyűjtésből — mentegetőzik a szolnoki Lakatos László, az egyéves Levente apukája. A kisfiú kipirosodott arccal, kacagva ront be a lakásba, látszik, remekül telt apával az elmúlt pár óra. De Levente nemcsak ezt a délutánt tölthette együtt az édesapjával, hanem az elmúlt fél évben minden napot. A Lakatos család ugyanis úgy döntött, kivételesen anya megy vissza dolgozni, és apa marad otthon gyesen a kisfiúval.

— Sokat gondolkodtunk ezen. Mivel messze elmaradt a tanári fizetésem a feleségem banki bére mellett, a józan ész azt diktálta, én jöjjek gyesre Levivel. Vallom, egy apa ugyanúgy tudja gondozni gyermekét, mint egy anya — mondja László.

— Ha nem jobban! — teszi hozzá Czuczu Tiborné védőnő. A 38 éve a pályán lévő szakember szerint az apukák sok esetben kiegyensúlyozottabbak az anyukáknál. — Az állapotosság kilenc hónapja a nőknél esetenként fokozott aggódással telik, és ez szülés után is folytatódhat. Az apukák a realitás talaján állnak. Támogatom, hogy a férfiak is elmehessenek gyedre az újszülöttel, bár manapság ez még kuriózumnak számít — mondja a védőnő, akitől megtudjuk, az elmúlt évtizedekben egyetlenegy apuka vállalta Szandaszőlősön, hogy pár hónapos kislányával otthon marad, de a belvárosban sincs ez másként. Nagyobb gyermekekre szívesebben vigyáznak a férfiak, de ők sincsenek sokan, évente csak egy-két apa megy gyesre.

— Végül is nem csodálkozom ezen, a mi életünk is megváltozott. Barátaink eltávolodtak, nem értették, miért nem megyek velük szórakozni esténként, nálunk miért húzzák le a rolót este fél nyolckor — magyarázza az apuka, aki szívesen mesél napirendjéről: — Délelőttönként felöltöztetem Levit, majd főzök valamit. Nem jövök zavarba, ha a piszkos pelenkát kell lecserélni, ha a beteg gyermeket kell ellátni, ha fürdetni kell. Délután játszótérre megyünk. Emlékszem, milyen zavarban voltam az első alkalommal, amikor láttam az anyukák csodálkozó tekintetét a téren. `Biztos hétvégi apuka` — véltem felfedezni a szemükben, bevallom, zavarban voltam. Idő kellett nekem is saját szerepem elfogadásához, ez egy hosszan tartó folyamat. Mindennap eszembe jut most is, vajon jól döntöttünk-e, hogy a kisfiunk nem az anya mellett van? — kérdezi önmagától László, aki mások szemében szokatlan mindennapjairól, dilemmáiról egy internetes újságnak is ír.
Egy másik (neve elhallgatását kérő) szolnoki apuka, aki kétéves kislányával maradt otthon, kapott hideget-meleget. — Ismerőseink úgy gondolják, oda a férfi voltom. Mert egy apának a kenyérkeresés, nem pedig a pelenkázás a feladata. De soha, egy percig nem bántam meg, hogy így döntöttünk. Kár, hogy ezt a meseszép időszakot csak kevés férfi élheti át a gyermekével. Én a szerencsések közé tartozom.

El kell fogadnunk az új nemi szerepeket

— Manapság egyre erősebb az apák szerepe. Amikor szinte minden anya korán visszamegy szülés után dolgozni, az édesapák feladata nélkülözhetetlenné vált. Az új nemi szerepeket el kell fogadnunk. Mi, szakemberek ezt fogjuk népszerűsíteni nemcsak hazánkban, hanem a világon mindenfelé — nyilatkozta dr. Kopp Mária pszichológus.Forrás: szoljon.hu