Amit el tudott érni a korabeli vagy későbbi helyi, fővárosi sajtóból, mindent összegyűjtött. Sajnos sokkal kevesebb lett, mint Vetró Lajos Endre lapszerkesztő, író, nyomdatulajdonosnak, aki a legnagyobb gyűjtője volt Nótás Szabó Pálnak. Az ő száznál több darabos gyűjteménye azonban nem került kiadásra, halála után özvegye felajánlotta azt a városnak megvételre, de nem vásárolták meg, így az elveszett a későbbiekben. Kőszegfalvi Ferenc töredékekből, Kiss Lajostól, Tornyai Jánostól keresve mintegy 60 szöveget tudott gyűjteni.

Szerinte de a korabeli és mai szerzők szerint is értékes része Nótás Szabó Pál népköltészete a város hagyománykincsének. Tiszta, nemes, egyszerű népköltészet jellemezte. Török Károly révén is bekerültek a szövegek Csongrád megyei gyűjtésébe, amely 1872-ben jelent meg. Ez volt az első merítése a vásárhelyi folklórnak. A `Nótás` előnévvel megtisztelt Szabó Pál hódmezővásárhelyi népköltő a 19. században, anyakönyvi bejegyzése szerint 1790-ben született, és 1869-ben távozott el. A már saját korában rendkívül népszerű, félanalfabéta számadó gulyás jó fél évszázadon át szolgálta istenáldotta tehetségével földijeit, dalolt a népnek. Halála után pár évvel irodalmárok már gyűjteni kezdték családtagjaitól, barátaitól az akkor még elevenen élő dalait, verseit, a legtöbbet Vetró Lajos Endre.

Ha dalaiból kevesebb ugyan, de emléke napjainkban is élő. Felletár Béla zenetörténész, Grezsa Ferenc irodalomtörténész is méltatta tevékenységét. Ezt a sort bővíti ki Kőszegfalvi Ferenc kötete, melyre a könyvtárban elő is lehet fizetni november 4-ig. Amellett, hogy így olcsóbban szerezhetik be a kötetet, ezt a régmúltba nyúló, de ma is hatással bíró vásárhelyi ügyet támogatják az előfizetéssel.

Megosztom!
|