Ribár János esperes idézte fel a nyugalmazott lelkész életútját, aki Bonyhádon született, és Sopronban kezdte meg teológiai tanulmányait. Az esperes leszögezte: Takács János mindenütt hűséggel és szorgalommal dolgozott, az elöljáróinak megadta a tisztelete, és soha nem mondott nemet: mindig Istent igyekezett szolgálni.

Takács János egyik nyilatkozatában így vallott a hosszú élet titkáról: Csak Isten kegyelme a fontos, és mindenben fel kell tudni fedezni az örömöt.

Gáncs Péter püspök a délutáni, Takács János ágyánál tett látogatás kapcsán kifejtette: valamennyi találkozásuk alkalmával úgy érzi, hogy sokkal többet kap tőle, mint bármikor is adtak felé, sugárzó életöröm és hála lakik a szívében. Takács János soha nem panaszkodik, hanem arról beszél, hogy milyen hálás istennek, azért, amit kapott.

Az ilyen emberekre nagy szükség van, hiszen Takács János nem mindig megfelelő külső körülmények között szolgált 62 éven át Hódmezővásárhelyen, de erről soha nem beszél – tette hozzá Gáncs Péter, aki hálás azért, hogy találkozhatott a lelkésszel.

– Amikor püspökként átvettem a területet, Takács János már nyugdíjba vonult, és egy pici gyülekezetet adott át – mint ahogyan a Biblia mondja: kevesen volt hű -, de nem úgy élte meg, hogy miért nincs nagyobb gyülekezete, hanem pásztori szeretettel foglalkozott a gyülekezet tagjaival – folytatta a püspök, rámutatva: Takács János emellett komoly teológiai munkát is végzett, Luther műveit fordította. Olyan áldott eszköze ő az Úristennek, aki elégedett és hálát tud adni azért, amit kapott.

Arnay

Megosztom! |