Mária néni – ahogy tanítványai és tisztelői a mai napig is szólítják – 1930-ban került a Csicsatéri tanyai iskolába tanítónak. Az Erdélyből származó fiatal tanítónőnek szokatlan volt a környezet, a tanyavilág, hiszen vasutas édesapjával Erdély számos városában, Kolozsvárott és a Nagyvárad melletti Erdőteleken éltek, de mint mondja, a kutasiaktól nagyon sok segítséget kapott.

– A csicsatéri két tanerős iskola volt – idézte fel Mária néni -, Ormos Ferenc tanította a felsősöket, én az alsós diákokat. Amikor 1938-ban őt elvitték katonának, az iskola mind a 96 diákját én egyedül tanítottam tovább, reggeltől estig, és még hetente ehhez jött az ismétlő iskola, és a fiúk még levente foglakozásra is jártak. Hiába voltak már nagy fiúk, nagyon fegyelmezettek voltak: egyetlen pisszenés nem volt az órákon.

– Miben segítették a kutasiak?

– Sok tanulni valóm volt nekem is, tőlük tanultam meg, hogyan különböztessem meg a búzát az árpától. De az egyik bácsi, akinek három fiát is tanítottam, egyszer azt mondta: ha valamelyik gyerekkel bármilyen probléma van, csak szóljak. Akkor ez ilyen világ volt… A kisebbeket minden reggel elhozták az iskolába, de haza már egyedül mentek. Amikor jött a tél, rövidebb volt a tanítás, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek.

– Hogyan emlékszik a tanítványokra?

– Ma is nagy szeretettel gondolok azokra a kis gyerekekre, akik közül nem egy három kilométerről járt az iskolába. Télen, amikor megérkeztek, fázott kezük-lábuk, s én odaállítottam őket a meleg vaskályha mellé, és addig dörzsöltem a kis kezüket, amíg föl nem melegedtek.

Mária néni egy évtizedig tanította csicsatéri iskolában, s amikor már két gyermeke volt, a székkutasi iskolába hívta az akkori igazgató, ahol már közelebb volt az orvos, ami már fontos volt, ha a gyerekekkel valami gond lenne. Matematikára, fizikára és kémiára tanította a kutasi gyerekeket, saját bevallása szerint szigorú tanár volt. Büszke arra, hogy tanítványai közül többen egyetemre kerültek, közöttük hárman matematikusok. A legbüszkébb Dévai Ferencre, aki ma Londonban egyetemi tanár.

Mária néni első osztályának tagja volt Rostás János, aki azóta is folyamatosan tartja – a diktatúra börtönévtizedét leszámítva – tanítójával a kapcsolatot. Az ünnepségen ő is a köszöntők között volt.

– Nagyon nagy szeretettel emlékszem vissza arra az időre, 1930-at írtunk, és Mária nénitől nagy szeretetet és sok ismeretet kaptunk ott, a tanyasi iskolában. Azóta is sokszor felhívom, és ő a mai napig megkérdezi: hogy vagy, Janikám, és ez a kapcsolat közöttük a mai napig szeretetteljes.

Mária nénit köszöntötték a Harmonika Klub tagja is, akik szintén tanítványok voltak, és az alkalomra Labozár Antal verssel kedveskedett a százéves pedagógusnak, amelyet Molnár Ernő volt tanítvány, harmonikás olvasott fel.

Arnay