Puskás Lászlóval, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével és jó barátjával, Holóka Demeter Péterrel, a helyi Rockenbauer Pál Természetbarát Kör vezetőjével kereste fel a beol a Körösladány és Dévaványa között fekvő Vermes-Kisréten található erdőfoltot.

A területen egykoron a mainál lényegesen aktívabb legeltetés folyt, a fákat pedig azért ültették eleink, hogy ágaik alatt jótékony hűsölést és árnyékot találjanak állataikkal a meleg napokon.

Bár a föld alig három kilométerre található Körösladány központjától, mégis mintha egy egészen más világba csöppentünk volna. Puskás László bő három éve telepített először mesterséges odúkat a fákra, leginkább olyan ragadozó madarak számára, amelyek nem építenek fészkeket. A különleges élőlények korábban leginkább a vetési varjak által üresen hagyott fészkeket használták, azok azonban már régen eltűntek a környékről, ami miatt `albérlőikből` is jóval kevesebb érkezett a környékre.

A természetvédelmi őr által elkészített fészekládák azonban hamar megteltek élettel. Az egyiket egy kék vércse pár vette birtokba, hasonló madár legutóbb harminckét éve telepedett meg Körösladányban. A ritka fajból összesen talán harminc pár található a megyében. Puskás László még azt is megmutatta, hogy melyik kőrisfa volt egy emberöltővel ezelőtt az utolsó, azaz most már utolsó előtti ladányi kék vércsék `otthona`.

A visszatérő vendégek szomszédai az erdőfolton most is vércsék, mégpedig vörös vércsék, amelyek hét odut foglaltak el, de él itt egy-egy egerészölyv és szalakóta, valamint két kis őrgébics pár is.

Önmagában azonban a mesterséges fészkek nem lettek volna elegendők a `kis rezervátumhoz`, Puskás László és Holóka Péter arról is gondoskodott, hogy természetes ellenségeiktől is megóvja a madarakat. Az erdőfolton belül élve fogó csapdákat helyeztek ki, amivel megakadályozták, hogy a nyestek és a görények kifosszák a fészkeket. Ezeket az állatokat később a Körös távolabbi oldalán engedték szabadon, hogy ide ne térhessenek vissza.

A vércsékre és társaik számára a puszta remek élelemforrást jelent, a nagyobb rovarokat, sáskákat, szöcskéket egyaránt megfogják, de az apró rágcsálókra vadásznak elsősorban. Idén pedig régen nem látott mennyiségű pocok található a földeken.

Holóka Demeter Péter az elhangzottak folytatásaként kifejtette, hogy a város határában rengeteg különleges madár fedezhető fel. A természetbaráttól megtudtuk, hogy ezek közül talán a rétisas és az ugartyúk emelkedik ki leginkább. Utóbbi jelenléte már csak azért is érdekes, mert a fajta olyan helyeken igazán gyakori, ahol sivatagok, puszták vagy legalábbis sztyeppék találhatók.

S persze nem szabad megfeledkezni a barna rétihéjáról sem. Puskás László otthonában jelenleg is gyógyul egy a gyönyörű fajtából. Rajta kívül idén például három fiatal gyöngybagoly is új életet kezdhetett, amelyek korábban egy tehenészet padlásán laktak, ám az összeomlott. A fiókákat a szarvasmarhák közül mentette ki a természetvédelmi őr.

S hogy lesznek-e követői a két jó barátnak? Holóka Péter elmondta, hogy ha nem is tömegével, de a korábbinál többen érdeklődnek a természet iránt, és ami különösen érdekes, hogy a szebbik nem képviselői vannak többen, akik nyitottak ezekre az értékekre.Forrás: beol