Rossini legismertebb és legtöbbet játszó művét 1816-ban mutatták be először Rómában. Az első előadástól kevésbé, de a másodiktól kezdve a darab sikeres lett. Amikor a mű öt év múlva visszatért Rómába, már egész Itáliában diadalt aratott.

A sevillai borbélyt Figaro Kendi Lajos játszotta, aki Székelyföldön, Farkaslakán született.
Az első egyetemet Kolozsváron, a másodikat Salzburgban végezte, ahol jelenleg is él. Kendi Lajossal az előadás után beszélgettünk. Elmondta, ez egy olyan munka, mellyel az ember nem napi 3 órát foglalkozik, hanem folyamatosan gondol rá, a szerepre, a zenére, a zene és a műfaj korára is. Egy olyan folyamat, melyet nem lehet megtanulni az egyetemen, hanem elsősorban csak a színpadon. Véleménye szerint, a színészet egy csapatjáték, olyan, mint a foci. A szerepek 80 százaléka a kollégáktól függ.

Kendi Lajos Kassán vendégként lép fel, Németországban és Ausztriában pedig szabadúszóként dolgozik. Elárulta: a borbély az egyik legfőbb szerepe, de Mozart és Verdi operákat is sokat énekel, valamint Puccini: Bohém élet című művét. Oda megy, ahová hívják. Sohasem tervez, ha felkérik egy szerepre, szívesen megy, akár Magyarországra is. Hangsúlyozta: `Nekünk Erdélyieknek nagyon fontos az, hogy kapcsolatunk legyen Magyarországgal.`

Arra a kérdésre, hogy van-e olyan szerep, melyet nem vállalna el, kijelentette: persze, van. Nem is egy, hanem rengeteg. Idetartoznak például a Wagner-művek, melyeket azért nem vállalna, mivel szerinte fontos, hogy megérjen az ember, mint egyéniség. A hang vagy van, vagy nincs. A szerep egyéniségét viszont meg kell érteni. Az énekes arról is beszélt, hogy azért ha ideje engedi, focizni szokott.

A sevillai borbély című opera, mely a XVII. század közepén Spanyolországban játszódik hatalmas sikert aratott a körünkben is, hiszen még a hazaérkezésünkkor is többen az előadás magas színvonalát és a jó hangulatot emlegették.