Kezdetben kettes fogatot hajtott, hat éve tért át a négyes fogatra. A négyes fogathoz azonban nemcsak a négy lóra és a hajtóra van szükség, hiszen a fogat irányítójának munkáját a két segédhajtó is segíti. Korábban férfi segédhajtókkal dolgozott, kecskeméti László, azonban rájött, hogy legeredményesebben a két hölgy segédhajtó, Lencse Teréz és Benkő Anita közreműködésével működik a csapat.

A loval nagyon intelligens és érzékeny állatok – állítja Laci bácsi, akinek lovai, Nepál, Kígyó, Brén és Bolygó mind hallgatnak nevükre. A hajtó a vezetőszár segítségével és szóban is irányítja őket, hiszen a négy lóra egy-egy manőver során más és más feladat hárul, és mindegyik lónak megvan a saját helye. Ha a ló a nevét hallja, már tudja, hogy a következő utasítás neki szól. Bár ostor is van a hajtó kezében, azonban nem azért, hogy ezzel bántsák az állatokat, hiszen ha csak megérinti vele a lovat, az már tudja, hogy most rajta van a sor. A hajtó a lovak füleit figyelve tudja, hogy a ló most épp rá figyel, vagy valamilyen más körülmény vonta el a figyelmét. Egy szilvásváradi versenyen történt, hogy Laci bácsi kettes fogatának egyik lovának elszakadt a tartószíja, amely a kocsi rúdjához rögzítette. Laci bácsi a szárral jelzett a lónak, amely a verseny végéig magát a rúd felé tolta, hogy ne váljon ketté a fogat, így ezen a versenyen is eredményesen szerepeltek.
Közös versenyben a világbajnokokkal
Kecskeméti László azonban nem a díjakért hajt, hanem a hajtás, a verseny öröméért. Számára a legfontosabb, hogy jól teljesítse a pályát, és mindig feltölti az, ha egy-egy versenyen olyan hajtókkal indulhat, akik magas színvonalon űzik mesterségüket.

A lovak szeretete Kecskeméti László családjában tovább öröklődött, hiszen Lánya, Rita is, bár nem versenyszerűen, de szívesen lovagolt az unokák megszületéséig. A nagyobbik unoka, Martin is szívesen szállt nyeregbe, bár utána őt inkább a motorok vonzották, azonban a kisebbik unoka, Blanka ötévesen határozta el, hogy lovagolni szeretne. Ennek már öt éve, és szép eredményeket ér el: a tavalyi országos bajnokságon egyéniben a harmadik helyet szerezte meg, de elhozta a legszebbel lovagló lovasnak járó díjat, míg lovát a legeredményesebbnek ismerték el a bírák.

Laci bácsi szívesen emlékszik vissza arra a tápiószentmártoni versenyre, ahová meghívták az ausztrál nemzetiségű fogathajtó világbajnokot, Exell Boyd-ot, aki ott egy magyar tulajdonú fogatot hajtott. A Kentucky-ban világbajnoki címet szerzett hajtó Kecskeméti Lászlóhoz lépett, s megkérdezte: felülhetne-e fogatára. Laci bácsi kijelentette: nemhogy megengedi, hanem megtiszteltetésnek veszi, hogy felül a bakra. Az ausztrál körbehajtott a pályán, és ennek emlékére két ostort ajándékozott kecskeméti Lászlónak.

De a hatszoros világbajnok Lázár fivérekkel is baráti kapcsolatot ápol Kecskeméti László, aki állítja: egy-egy verseny teljesen feltölti, hiszen ha ilyen nagyszerű lovasokkal versenyezhet együtt, utána hetekig könnyebb a napi feladatok teljesítése.
Húsz éve megállt az idő…
– Amikor ötven éves lettem, arra gondoltam, hogy szembe kell nézzek az öregséggel, azonban erre nem került sor, ma is ugyanúgy érzem magam, mint akkor – mondja Laci bácsi. – Ugyanúgy dolgozom a húsüzemben, és ugyanolyan szívesen hajtok. Most, a tél folyamán is befogtuk a lovakat, s mivel ilyenkor a földutak veszélyt jelentenek a lovak lábára, az aszfaltos úton hajtottunk.

Laci bácsi a Mindszenti Lovas Klub színeiben versenyez, legközelebb Újhartyánban lesz verseny, amely egy sorozat harmadik futama lesz. Itt fedett pályán hajtanak, és Kecskeméti László bízik abban, hogy az idén az időjárás kegyesebb lesz a fogathajtókhoz, és több versenyre kerülhet sor, mint tavaly.

Arnay