A február 4-i kiállításmegnyitón dr. Havasi Katalin önkormányzati képviselő felidézte, hogy egyetemistaként egy film döbbentette rá, hogy a rendszer, amely arra tanított, hogy a legfőbb érték az ember, és nincs annál fontosabb, mint minden egyes emberre vigyázni, egy olyan tábort hozott létre, ahol nem kellett elszámolni az emberélettel, egy olyan tábort, amelyet már létrehozásakor úgy találtak ki szovjet mintára, hogy ne lehessen túlélni. A recski kényszermunkatáborban 1500-an raboskodtak, és további életeket, sorsokat, családokat nyomorított meg. A képviselőasszony külön felhívta a figyelmet a kiállítás legszívszorítóbb darabjára, a kövekkel megrakott talicskára és az egykori rabok foszladozó cipőtalpaira.
A tárlat jelentős részét teszik ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumokat, amelyek között például a fogvatartottakról írott besúgói jelentések is vannak. Dr. Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója kiemelte, hogy Recskről és a Hortobágyra kitelepítettekről egyre többen tudnak, de még ma is szinte csak a kutatók hallottak arról, hogy többek között Bernátkúton, Csolnokon és Sajóbábonyban voltak kényszermunkatáborok. `Ne rójuk meg fiainkat, unokáinkat, hogy nem tudnak róla` mondta Gyarmati György, hozzátéve: akiknek még emlékei lehetnek ezekről a táborokról, ma már 90 felett járnak, és akiket elbocsátottak, azokat titoktartásra kötelezték. A most látható kiállítást 2 éve egy magánszemély kezdeményezte, akinek édesapja 1950 és 1953 között Recsken raboskodott.
Kokovai Péter